Miért nem tudom elhinni, hogy valaki tényleg szeret és nem fog elhagyni?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Bernadett!

Azt hogy hogyan kapcsolódunk a párunkhoz, a szeretett személyekhez a kötődési stílusunk határozza meg. A kötődésünket elsősorban az elsődleges gondozónk, általában az anyánkhoz kapcsolódó viszony határozza meg gyerekkorunkban. Később ez a kötődés a párkapcsolatainkban felnőttként is visszaköszön. A jó hír azonban, hogy szakember segítségével megváltoztatható ez a kötődési minta. Szeretnék röviden írni Önnek a kötődésről, mivel úgy gondolom erről olvasva látni fogja, hogy nincs egyedül ezekkel az érzésekkel, és megvan az oka, hogy miért gondolkodik, viselkedik így.
John Bowbly kötődéselmélete szerint négy féle kötődés stílus létezik az alapján, hogy az anya, hogy reagál gyermeke szükségleteire. Ezekből most kettőt emelnék ki:
A biztonságos kötődésnél a gyermek úgy érzi, hogy az anya figyel a szükségleteire, gyorsan és rendszeresen ki tudja elégíteni azokat. El mer indulni felfedezni a világot, mert tudja, hogy az anya ott lesz, van hová visszatérnie. Felnőttként nyitott, barátságos, magabiztos lesz a kapcsolataiban, pozitív képe lesz önmagáról és a másikról is. Tudja támogatni a másikat és ő is mer segítséget kérni, megosztja érzéseit, gondolatait. Meg tudja őrizni függetlenségét, és meghagyja a másik autonómiáját is, hiszen bízik benne.
A szorongó-ambivalens kötődésű gyermek bizonytalan abban, hogy a gondozója ki fogja-e elégíteni a szükségleteit. Nem következetes, bejósolható az anya viselkedése, van, amikor reagál a gyermek hívására van, amikor nem. Ettől a gyermek dühös, bizonytalan lesz, és szorong. Felnőttként ez azt eredményezheti, hogy fél az elutasítástól, túlságosan ragaszkodik társához, nem szeret egyedül lenni. Ilyenkor önmagáról negatív kép, míg a másikról pozitív kép alakul ki. Úgy érzi nem elég jó, nem elég szerethető, fél, hogy a másik el fogja hagyni. Közel szeretne kerülni a másikhoz, de úgy érzi, hogy nem tud. Mindig úgy érzi, hogy valami hiányzik. Ha a másik szeretne nélküle is időt tölteni, arra szorongással reagál. A párkapcsolatról való gondolatai elárasztják, mindig a másikra gondol, hogy mit csinálhat, és emiatt kontrollálóvá válhat, ami a másik személynek fojtogató lehet. Ez terhet rak a kapcsolatra.
A kötődési mintáink átírhatók, de ezt nem lehet egyedül, csupán gondolatokkal, vagy szakmai cikkeket olvasva megtenni. Popper Péter gondolatait tudom tolmácsolni erről; a kötődési sérüléseink gyógyíthatók, de mivel egy kapcsolatban alakultak ki, másik emberrel lévő kapcsolatainkban tudnak gyógyulni is. A terápiás kapcsolat is egy ilyen kapcsolat lehet.
Kívánom, hogy találja meg az Önnek szimpatikus és megfelelő pszichológust, és dolgozzon ezen. Párterápiában fel lehet tárni mindkettőjük kötődési mintáit, és azok egymáshoz való viszonyát, és lehet rajta változtatni. Az első lépés a felismerés, belátás, ami Önnek sikerült. Így bízom benne, hogy sikerülni fog változtatni a kapcsolatán.

Üdvözlettel,
Tóth Adél