Miért nem tudom elfogadni a párom múltját?

A kérdés

Tisztelt Pszichológus! 2 és fél éve vagyunk együtt a párommal, fél éve megkérte a kezemet is. Szintén fél éve élünk együtt, a kapcsolatunk harmonikus, nagyon boldogok vagyunk. Sajnos azonban gyakori konfliktusforrás köztünk a múltja, egészen pontosan a korábbi kapcsolatai. Ami ezt irracionálissá teszi, hogy semmi kiugró vagy rendhagyó nincs bennük, illetve egyik sem hagyott maradandó nyomot az életében. 30 éves volt, amikor összejöttünk, előtte természetesen volt néhány kapcsolata, illetve egy-két futó kalandja. De nem különösebben sok, valójában az én múltam jóval mozgalmasabb ebből a szempontból, mint az övé. Egyikkel sem mélyült el igazán a kapcsolata, én vagyok az első, akinek megkérte a kezét, és össze sem bútorozott korábban egyikükkel sem. Egyik exével sem tartja a kapcsolatot, nem is gondol rájuk, nem hozza őket szóba, nem hiányoznak neki. Tudom és érzem, hogy szeret engem, és egyik ex miatt sem kell aggódnom, hogy ha esetleg felbukkannának a semmiből, akkor a párom olyat tenne, amit nem kéne. Egyszerűen csak rendkívül fájó arra gondolni, hogy ez az ember korábban mást is szeretett, mások iránt is érdeklődött. Különösen azok zavarnak, akikről konkrétabb részleteket is tudok, például láttam korábbi (évekkel ezelőtti) facebook bejegyzéseket vagy üzeneteket rájuk vonatkozóan, vagy akikről részletesebben mesélt. Szinte majdnem ugyanannyira zavar a dolog, mintha már a kapcsolatunk ideje alatt lett volna köze hozzájuk. Tudom, hogy ez nem normális, hiszen mindenkinek van múltja. Ő nem adott rá okot, hogy ne érezzem biztonságban magam mellette. Rengetegszer beszéltem már vele erről, ő pedig mindig elmondta, amire kíváncsi vagyok, a konfliktusok abból eredtek, amikor egy-egy adott ex kapcsán már sokadszorra rágtuk át ugyanazt. Olyasmikért vádolom őt, amin már nem tud változtatni, ugyanakkor olyan szituációban tette ezeket a dolgokat, amikor még nem volt közünk egymáshoz, továbbá amikor egyébként is egyedülálló volt, így erkölcsi alapon sem lehet tulajdonképpen felróni neki semmit. A volt párkapcsolatai és a kalandjai közül egyformán zavar néhány, nincs különbség ebből a szempontból, ugyanakkor olyanok is akarnak, amelyekkel egyáltalán nem foglalkozom, egyszerűen tudomásul veszem, hogy valamikor régen megtörténtek, és kész (jellemzően ezekről nagyjából éppen ennyit tudok, hogy megtörténtek, illetve hogy nagyjából mikor, és mennyi ideig tartott a dolog, mást nem nagyon). Tudom, hogy fölösleges és irreális olyan dolgok miatt dilemmázni, amik egyrészt még az engem megelőző időben történtek, utólag már nem lehet rajtuk változtatni (van egynéhány olyan, amin egyébként szívesen változtatna már, ha vissza tudna menni az időben), ráadásul teljesen normális, az ember életéhez hozzátartozó dolgok, amikkel mellesleg én ugyanúgy rendelkezek. Plusz ő maga is elmondta, és érezteti is, hogy ezek semmilyen hatással, befolyással nincsenek a mi közös életünkre, mindenestől a múlthoz tartoznak. A korábbi párkapcsolataimat ugyanígy mérgezte ez a probléma, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással (minél közelebb állónak éreztem magamhoz az illetőt, annál inkább foglalkoztatott a múltja, és minél kevésbé voltam bevonódva a kapcsolatba érzelmileg, annál kevésbé törődtem ezzel), így úgy vélem, hogy bennem van az ok és a hiba. De hosszú évek során sem sikerült rájönnöm hogy mi az, és hogy mit tehetnék ellene. Próbálok nem gondolni a párom múltjára, próbálom tudatosítani magamban, hogy nekem is voltak korábbi kapcsolataim, én is voltam már szerelmes másba, de hiába a józan belátás, ugyanaz a fájdalmas érzés megmarad. Régebben még arra gondoltam, hogy amiatt van ez, mert az én korábbi exeim jóval hosszabb "listával" rendelkeztek múltbéli kapcsolatokat illetően, és az zavar, hogy ők sokkal több mindent átéltek, megtapasztaltak már, mint én, amire nekem már nem is lesz lehetőségem, ha velük maradok. De a mostani páromnál már nem lehet ez az ok (illetve nem is érzem úgy, hogy más élményekre vágynék azon kívül, amit ő ad nekem, egyáltalán nem egyhangú a közös életünk, jó társak vagyunk az élet minden területén). Nem gondolok erre minden nap, de időnként, ha valami kapcsán eszembe jut valamelyik konkrét exe, akkor képtelen vagyok szabadulni a gondolattól. Ilyenkor beszélni szoktam vele erről, ez gyakran egyfajta számonkérésbe torkollik (miért kellett ezt vagy azt tenned, miért döntöttél pont emígy vagy amúgy, stb.), majd veszekedésbe, végül lenyugszunk mindketten, és ez egy kis időre eltünteti a problémát, de sajnos nem véglegesen. Időről időre visszajönnek ugyanazok a gondolatok, hol az egyik, hol a másik exre vonatkozóan, és azok közül, akik zavarnak, egyik sem tud véglegesen lekerülni a listáról, legfeljebb egy időre. Félek, hogy előbb-utóbb elveszítem őt emiatt (bár egyelőre türelemmel viseli a dolgot, és próbál segíteni nekem, de tudom, hogy az ő idegeit is felőrli, hogy időről időre olyasmiért veszem elő, ami nem "bűn", és nem is tud már mit tenni ezzel kapcsolatban), szeretnék végre megszabadulni ezektől az érzésektől, és igazán a jelenre koncentrálni. Úgy érzem, hogy ő az az ember, akivel boldogan élném le az életemet, nem akarok benne szándékosan hibát, vagy valami "rosszat" keresni. Mit tehetek?