A kérdés
Tisztelt Doktor Úr! Párkapcsolati probléma miatt keresem fel.A barátnömmel 3 éve vagyunk együtt, s mindvégig úgy éreztem, hogy gördülékeny a kapcsolatunk. Hihetelenül hangik ugyan, de ezalatt az idő alatt nem veszekedtünk. Úgy éreztem, hogy boldogok vagyunk mindketten a kapcsolatban. A probléma akkor kezdődött, mikor kijelentette, hogy neki ez már sok és megfolytva érzi magát. Tudni illik, hogy nagyon sok időt töltöttunk együtt, viszont ő várta el,hogy mindig együttlegyünk. 16 éves korában jöttünk össze, én voltam az első férfi az életében és az egész kapcsolat alatt azt állította hogy nincs szüksége a szorakozásra.Szüleim szülei helyett szülei voltak, több szeretet kapott, mint a 16 év alatt otthon. Most pedig az egyik napról a másikra összepakolta a dolgait és kilépett az életünkből ugymondván bucsu nelkul.Számomra a legfelfoghatatlanabb az, hogy egy embernél aki ugy szerette a másikat ahogy ő engem, hogyan mulhatott el ez az érzés szinte az egyik napról a másikra..?! Köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Bizonyára sokk az Ön számára ez az egész helyzet, trauma , ami fölött érthetetlenül áll. Nagyon keveset tudok az Önök kapcsolatáról, a leírtakból arra tudnék következtetni, hogy nem szűntek meg az érzelmek, csak a volt kapcsolatra és Önre vetítve lettek letiltva. Ez egy megküzdési stratégia, ami rövidtávon működik és valamelyest enyhíti a fájdalmat, hosszútávon pedig igen destruktív, hiszen a kimenekülést, tiltást erősíti. Amikor az embert nagy fájdalom éri és ez lehet csalódásból, félelemből vagy bármiből kiindulva, akkor vagy szembenéz ezzel a fájdalommal és a következményekkel, ez egy érett működésmódra valló attitűd, vagy pedig nem néz szembe és gyorsan más fórumokat, helyzeteket, embereket keres, amikbe belemenekül és úgy tesz mintha minden megoldódott és lezárult volna. Nagy valószínűséggel a volt barátnője ezt az utat választotta, mert hát igen nehéz Önnek is és szüleinek is a szemébe nézve azt mondani, hogy vége, köszönöm, de másfelé veszem az utamat, már csak azért is, mert lehet, hogy ő maga sem tudja megfogalmazni a szakítás miértjét. Lehet, hogy egyszer igénye lesz a történteket átbeszélésére, de lehet, hogy még ezt sem fogja soha felvállalni és ez az utolsó kapcsolódás Önök között. Jó lenne arra koncentrálnia, hogy Ön miként dolgozhatja fel a történteket, hogy később egy újabb kapcsolatba ne a reménytelenséggel, bizonytalansággal lépjen be. Esetleg átgondolhatja, hogy voltak-e utalások erre a szkításra, továbbá, hogy voltak-e olyan helyzetek amikor Önmaga ellen cselekedett, csak azért, hogy kedvezzen, érzelmileg mennyire tudott függetlenedni stb? Tudom, hogy most a gyászban nem igen biztató a következő mondatom, viszont azt gondolom, hogy minden szerelem épít bennünket, bennük marad egy részével a szeretett lény és segít egy újabb érettebb szerelem beteljesítésében, feltéve, ha őszintén fel tudjuk dolgozni a kapcsolatunk buktatóit és elraktározni annak gyönyöreit. Remélem sikerül megnyugodnia és újult erővel újra nyitottnak lenni kapcsolatokra. Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
