A kérdés
Tisztelt Pszichológus! Egy éve élek Németországban,és egy éve vagyok együtt a párommal. Közösmunkahelyen ismerkedtünk meg. Szinte első látásra beleszerettem. Nagyon megfogott a személyisége és mivel török származású elképzelni se tudnék nála jobb férfit,még nyaralni is elmentünk mexikoba. A problémám 3 hete kezdődött mikor születésnapján beakart mutatni a csalàdjának .A szülei tiltakoznak ellenem,ragaszkodnak hozzá hogy a fiuk párja török származású illetve muszlin vallású legyen ,nem pedig magyar keresztény. Kijelentették hogyha velem marad kitagadják és nem számithat rájuk .úgy döntött hogy inkább elhagy engem mert nem szeretné hogy elforduljon tőle a családja.Sokszor elmondtam neki hogy csakis miatta vagyok hajlandó németbe maradni és lakni munkásszállón,3 műszakba dolgozni. Mi nem laktunk együtt soha ,mert ahhoz vallása szerint megkellene házasodnunk.Azóta találkoztunk munkahelyen és hètvégenteis.Ugyanugy érez irántam,mégis félek hogyha itthagyom megbánom és összeroppanok lelkilegA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben van. Amióta az emberek házasodnak létezik ez a probléma, hogy a szülők beleszólnak a párválasztásba. Sokféle kitételek lehetnek, vallás, kaszt, szociális státusz, bőrszín, kor, nem, egészségi állapot... Azt gondolom az Ön esetében az a fontos, mennyire hajlandó tenni a párja az Önök kapcsolatáért. Nyilván fenyegetve érzi magát, viszont jó lenne átfogóbban is megtudni, hogy vajon mennyire komolyan gondolták ezt a szülők, milyen esedékes következményei lehetnek az Önök kapcsolatának. Ez egy fontos próbatétele a kapcsolatnak rögtön az elején, vajon ki mennyit hajlandó beáldozni ebbe a kapcsoltba. Ha jól hallom, akkor Ön már tett olyan lépéseket, amiket különben nem tett volna, kérdés, hogy a párja is nyitott-e erre és az is kérdés, hogy vajon Ön mennyire hajlandó még akár újabb lépéseket is tenni az ügy érdekében. Ha körbenézünk nagyon sokféle megoldással találkozunk, valaki hajnaladó vallást váltani, elköltözni, kitagadva lenni...Érdemes lenne erről beszélgetni a párjával és persze saját magával is. Ha úgy látja, hogy csak Ön hozna áldozatokat, érdemes elgondolkodnia, hogy szeretne-e ilyen kapcsolatot fenntartani, hiszen ez nagy valószínűséggel így is folytatódna. A szakítás nagyon tud fájni és új párt sem könnyű találni, viszont szerintem sokkal fontosabb olyan kapcsolatban maradni, ahol mindkét félnek nagyon fontos a másik igénye és meghallja azt. Kívánom, hogy sikerüljön kompromisszumot kötniük és higgye el a szakításba sem lehet jobban beleroppanni, mint egy egyirányú kapcsolatba. Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
