A kérdés
Tisztelt Pszichológus! 44 éves nő vagyok, 25 éves koromban bipoláris zavarral diagnosztizáltak. Azóta gyógyszereket szedek. 5 éve együtt vagyok egy nős férfival, akinek erről a betegségről nem beszéltem. Úgy voltam vele, hogy úgyse akar velem összeköltözni. Ön szerint be kellene vallanom a betegséget a nős férfinak? Vagy minek, hisz úgyse válik el? Vagy a hazugság miatt nem fog elmélyülni soha a kapcsolat? Ha bevallom, nem fog otthagyni? Előre is köszönöm a válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Krisztina, nem tartom hazugságnak, ha nem számol be mindenről a barátjának. Azt Önnek kell éreznie, tudnia, hogy a kapcsolatuk bizalmassága, intimitása lehetővé teszi-e, hogy Ön békés lélekkel, biztonságérzetét megőrizve tud-e beszélni a diagnózisáról és a kezeléséről. Egyébként ebben az is fontos szempont, hogy mostanában hogy van, és vajon a barátja mit érzékelhet az Ön bipolaritásából. Ha gyógyszerszedés mellett is vannak nagyobb hullámzások, akkor lehet, hogy jó az, ha a barátja tudja ezeknek a hátterét.
Azt persze nem tudom megmondani, hogy a barátja vajon hogy reagálna. Vannak, akik megértően és reálisan viszonyulnak a pszichiátriai betegségekhez, de vannak, akik előítéletesek, ítélkezőek. Remélhetőleg volna a barátjában megértés, hiszen nem bűnt "vall be", hanem a lelki folyamataival kapcsolatos történetét (gondolom sok szenvedését) osztaná meg vele. De ezt is Ön tudhatja jobban, hogy vajon ismerve őt mire lehet számítani. Talán jó ötlet lehet a beszélgetést távolról kezdeni egyszer, a pszichiátriai problémákról általában, akár majd egyszer akkor, mikor egy film vagy újsághír épp természetes lehetőséget ad erre. És a párja reakcióiból, véleményéből következtethet arra, hogy jó lesz-e az Önnek, ha a saját történetét megosztja vele.
Én alapvetően a nyíltság híve vagyok, a titkokat terhesnek és nehéznek tartom. De ezzel együtt mindig mérlegelni érdemes, hogy egy titok felfedése milyen változásokat hozhat, ebben teljesen egyetértek Önnel.
Üdvözlettel
Biró Eszter