A kérdés
Tisztelt Dr.Nő/Úr 7 éve van párkapcsolatom (28 párom 23 )nagyon rögös út vezetett idáig,de megérte,de úgy érzem mèlyponton van a kapcsolatunk) A páromnak új munkahelye lett ami az elején nagyon jó volt,de sajnos most már úgy érzem más a fontos neki az ottani emberek és velük szeret lenni! Régóta vár egy igazi baràtnőre és örülök,hogy megtalálta,de az én irányomba más lett és ezt lelkileg is nehezzen dolgozom fel apró dolgokon is összeveszünk azóta,mivel szerinte én féltékeny vagyok arra hogy ő jól érzi magát! Eddig nem voltak ilyen próblémák egész kapcsolatban mindig segítettem minden szàmíthatott rám... beszélünk a problémárol de mindig a vége a vitatkozás. Nem tudom elfogadni,hogy ha velem van akkor is vagy telefonon beszél vagy ír nekik és ha szólok én vagyok a hibás! Mindig ő volt az régen aki kialakította ezt a szoros kötődést amiben egymás támaszai vagyunk és úgy érzem most ennek ellenére ez pont őt nem érdekli és bánatomba szerencsejáték is felmerül ennek kezelésében....A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, úgy látszik, korábban mindkettejüknek jó volt az igen szoros kötődés, amiben - ha jól olvasom sorait - nem is igen fért bele, hogy baráti kapcsolataik is legyenek, de most megváltozott a helyzet. A párja nagyon-nagyon fiatal, lényegében szinte még gyerek volt a kapcsolatuk kezdetén, mostanra felnőtt, nem csoda, ha akkor mást igényelt, mint amit most. Lehet, hogy ez Önben a kapcsolat elvesztésétől való félelmet vált ki, pedig valószínűleg arról van szó, hogy a párja barátokat IS szeretne. Nem csodálom, ha féltékenységnek tartja azt, ha Ön szól azért, hogy ne írjon másnak, amikor együtt vannak - egyiküknek sem lehet jó ez így. Önnek el kellene fogadnia, hogy a párja barátkozik, mert ez egészséges, természetes igény a részéről, és talán annak is a jele, hogy jól van, és nincs szüksége mindig-mindig támaszra, segítségre. Talán meg lehetne kérni a párját arra, hogy - ha szükséges tényleg - kicsit legyen jobban tekintettel Önre. Úgy értem, hogy ha mondjuk az Önnel való beszélgetés közben veszi elő a telefonját és ír másnak, az tényleg és indokoltan lehet nagyon rossz érzés Önnek, de szerintem igazán megengedhető ugyanez, ha Ön éppen számítógépezik, filmet néz, vagy mosogat. Tudja, az biztos nem tesz jót a kapcsolatnak, ha tiltja neki (vagy tiltják egymásnak) a baráti kapcsolatokat, programokat. Jó lenne, ha keresné a lehetőségeket a megnyugvásra, a párjával való békés, örömteli együttlétre (csináljanak együtt jó programokat, a szép idő sok szabadidős programot is lehetővé tesz), és így megerősödhetne abban a nyugalomban, hogy nem a kapcsolatnak, hanem a kapcsolat egy olyan szakaszának közeledik a vége, amikor egymáson kívül nem volt senkijük. Hátha Ön is nyithatna, hátha Önnek is lehetnének barátai, olyan programjai, amelyeken a párja nélkül vesz részt. Röviden szólva: ahogy az embereknek, úgy a kapcsolatoknak is változniuk, fejlődniük kell, találják ki, hogy hogyan változtatják a kapcsolatukat, hogy az a személyes fejlődésükkel, a változó életkörülményeikkel összhangban legyen. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
