Megcsalás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Ágnes! Nagyon nehéz helyzetbe került, érthető és természetes, hogy ennyire szenved. Egy bizonyos határig talán az is természetes, hogy a kétségbeesése, szorongása, átmeneti érzelmi instabilitása tünetekben jusson kifejezésre, de csakis átmenetileg! Hogy hol van ennek a határa, azt nehéz megmondani. Levelében nem ír arról, hogy hogyan próbálnak a férjével közösen túljutni ezen a helyzeten, mit tettek eddig a siker érdekében. Vannak párok, akiknek sokat segít, ha alaposan megbeszélik, hogy vajon hogyan juthatott odáig a kapcsolatuk, hogy ez megtörténhetett. Van, akik nem tudnak erről spontán beszélni a szégyen és a bűnbánat miatt, ilyen esetben érdemes párterapeuta segítségét kérni, már csak azért is, mert a "gyógyulás" szempontjából fontos, hogy számba vegyék kapcsolatuk erősségeit, az egymás iránti pozitív érzéseiket, a közös célokat, amik miatt együtt szeretnének maradni. A hallgatás, a tabuk általában megnehezítik a történtek feldolgozását, semmiképp nem javaslom, hogy egymással ne kommunikáljanak a történtekről, miközben Ön őrlődik! Ha a párja úgy gondolja, hogy megkíméli Önt a részletektől, tisztázza vele, hogy ezzel nem segít. Mondja el neki, hogy Önnek mi segítene: ha szeretne beszélni akár a parakapcsolatról, akár az ahhoz vezető útról, akkor muszáj ennek megtörténnie! Legyen őszinte a férjével, szögezze le, hogy szereti őt, küzdeni akar az együttmaradásért, de ehhez fel kell dolgozni mindkettejüknek ezt a helyzetet és ez sok munkával, méghozzá fájdalmas munkával jár. Nagyon hasonló ez a folyamat ahhoz, mint amikor egy szerettünk meghal, nagyon hasonló gyászfolyamat zajlik le akkor is, amikor a közös életükről Önben élő képet kell elgyászolni és felépíteni egy újat, amibe integrálni kell ezt a tapasztalatot, hogy a férje megcsalta. Szóval: 1. kommunikáljon a férjével az érzéseiről, félelmeiről, de tegye egyértelművé, hogy ezt a reménybeli továbblépés érdekében teszi! 2. adja ki magából a fájdalmát, akár a társa felé, akár támaszkodjon egy igazán bizalmas barátra - ha le tudja reagálni a negatív érzéseit, kevésbé fognak tüneteket okozni 3. írjon naplót, amiben mer őszintén írni ezekről 4. gondolja át, mi tartja a férje mellett és lássa meg, a kapcsolatuk erős, van rá esély, hogy rehabilitálódjanak. Még egy tanács: ha a férje nem akar beszélni erről az egészről, sem párterápiás segítséget nem hajlandó igénybe venni (nem feltétlenül azért, mert neki nem fontos, hanem mert vannak emberek, akiknek nagyon-nagyon nehéz ilyesmiről beszélni), akkor írjon neki. Levelet, e-mailt, bármit, de ne adja fel, ez is több, mint a semmi. Hátha lesz olyan pont, amire képes lesz reagálni, ha csak néha visszajelzést ad, az már előrelépés, de az sem semmi, ha csak érti, hogy Önben mi zajlik, ez benne is "munkálkodni" fog óhatatlanul. Sok sikert kívánok!