A kérdés
Untat ha társaságban vagyok és nem is szeretek társaságban időt tölteni és a családi összejövetelekkel szintén így vagyok, ha pedig hozzám jön valaki, kifejezetten bosszant és egyből az a belső ingerült reakcióm, hogy mit akar itt. Na de nem volt ez mindig így, valamikor szerettem társaságban lenni, sőt volt idő amikor én voltam a középpontban, aztán BP-re költöztem és jó pár év ott élés után elegem lett az emberekből, ami nem azt jelenti, hogy nem megyek közéjük, csak a kontaktust kerülöm. A BP-ti életemnek a válásom vetett véget és azóta vidéki csendes környezetben élem az éveimet, de hiába teltek el évek és kerültem vissza egy nyugodtam környezetbe, az emberekkel történő kontaktus elkerülésem inkább csak elmélyült. A probléma az, hogy magányossá váltam és szétfeszit ez a kettősség, hogy kellenének is az emberi kapcsolatok meg, nem is és ebből az egészből nem találok a kiútat. Többször elmentem összejövetelekre, de nem hiányoztak. Mit lehet itt tenni?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Levelét elolvasva több kérdés is felmerült bennem. Az egyik, hogy történt-e Önnel valami az elmúlt években a váláson kívül, amitől ennyire bezárt vagy esetleg a válása volt-e ilyen megterhelő, hogy el ment a kedve az ismerkedéstől, kapcsolódásoktól? A másik kérdésem, hogy van-e olyan tevékenysége, amivel tölti az idejét, ami örömet ad, akkor is, ha teljesen egyedül van? Ha mélyen megkérdezi magát tényleg szeretne-e barátkozni vagy inkább csak a konvenciók miatt gondolja ezt fontosnak? Azt is érdekes lenne megnézni, hogy amikor bemegy egy-egy társaságba, akkor milyen gondolatai, spontán érzései vannak, úgy általában mit gondol a közeli barátságokról? Ha őszintén átgondolja ezekre a kérdésekre a választ, lehet, hogy közelebb jut a saját belső igazi vágyaihoz és lehet, hogy azért annyira nehéz megélni ezt a kettőséget, mert valójában nem is az Ön igazi vágyáról van szó, csak a külső elvárásoknak való megfelelésről. El tudom képzelni, hogy valami olyat keres, amit nem biztos, hogy társaságok tudnak megadni, lehet, hogy csak egy-egy emberi kapcsolódásra vágyik, azokat pedig nehéz megtalálnia. Mit lehet itt tenni? Az Ön helyében némi kutatásba kezdenék Önmagamat illetően. Kipróbálhatja magát különféle helyzetekbe és megvizsgálhatja, hogy melyek esnek jobban, melyek kevésbé, van-e bármilyen elvárása mielőtt belemegy ezekbe a helyzetekbe, ezek feltárása hasznos lehet. Ugyanakkor ha egyedül van, ez hogyan esik Önnek? Lehet, hogy csak a másságát, a különcséget, a változását nehéz elfogadnia, vagy megijedt saját magától? Ezek csak hipotézisek, a gyakorlatban lehet őket elemezni. Ha nem megy egyedül a kutakodás, keressen fel egy pszichológust, akivel akár néhány beszélgetés erejéig, meg tudnak majd fogalmazni célokat, irányadókat. Ez izgalmas belső önismereti munkának ígérkezik, lehet, hogy most inkább a belső elmélyülés elégíti ki? Egy szónak is száz a vége, a legjobb ha most elenged minden elvárást, hogyan kéne élnie, barátkoznia és egyszerűen csak nyitottan meghallgatja Önmagát, hogy valójában mit szeretne. Sok sikert és ráhangolódást kívánok ehhez. Üdvözlettel Balázs Nelli, iszakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
