A kérdés
Kedves Balázs Nelli, Igen, feladtam azt, hogy legyenek barátaim, belefáradtam az egyirányúságba. Azon vagyok, hogy elfogadjam a helyzetemet, ami a jövőben változhat, de most itt tartok. A realitástól elszakadva szeretnék kiegyensúlyozott maradni, nem gyötörni magamat azokkal a negatív gondolatokkal, amiket a magány okoz. Jól akarom magamat érezni úgy is, hogy másoktól nem kapok figyelmet, barátságot, hogy senki nem választ társának. Azt nem tehetem meg, hogy válasszak egy pszichológust, hogy barát híján vele beszélgessek hétről, hétre, ahogy azt némely amerikai filmben teszik, pedig nem lenne rossz 'B' opció. Valójában nekem ez az írás is egy beszélgetés, vagyis lehetőség a beszélgetésre és ez merőben más mint egy munkahelyi beszélgetés a kollégáimmal. Sajnos, azt tapasztalom, hogy beleásom magam a lelki problémáimba, amit a magány okoz és hogy nem igazán van kivel megosztanom az örömet, sikert, vagy a bánatot, kudarcot. Köszönöm a beszélgetést, jól eset.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Gábor! Tény, hogy a pszichológushoz járás nem barátság, de azáltal, hogy eljár terápiába, idővel megtalálhatja az okát, annak, hogy egyirányúak a kapcsolatai. Ezáltal találhat később barátokra, társra is. Minden embernek szüksége van kapcsolatokra, örömei, kudarcai megosztására. Ez a helyzet hosszú távon nagyon nehezen elfogadható. Egy pszichoterápia viszont sokat segíthet az okok feltárásában, és az új stratégiák megtalálásában. Üdvözlettel: Boros DóraKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
