A kérdés
Férjem és a barátnőm szerelmesek lettek egymásba. Már több hónapja tart a viszonyuk. Ez engem nem zavar, mert mindkettőjüket szeretem. Jó emberek :) Megérdemlik a szerelem érzését. Férjem sokkal figyelmesebb velem is. Mégis úgy érzem- amit nagyon utálok magamban-, hogy egyre távolodom tőle. A lányt már látni sem bírom, pedig nagyon kedves mindig. Amikor összejönnek a családok, akkor sosem érződik a viszonyuk, mindenki a társára figyel. Mindent megbeszélek a férjemmel, nem hagyna el senkiért, nincs veszélyben az életünk. Ez csak színesítés :) Miért fáj mégis? Miért érzem mégis ezt a mérhetetlen magányt? Hogyan tudnék ezen változtatni magamban?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Ritka az ilyen szeretetteli és bizalomteli beszámoló egy ilyen speciális felállásban és témában. Azonban a helyzet összetettsége azzal is együtt jár, hogy teljesen természetesek a negatív érzések, jelen esetben a magány, az eltávolodás érzése. Némi ellentmondás is felfedezhető a leírásában, „nem zavarja a viszony, mert mindkettőjüket szereti, jó emberek”, illetve a „lányt már látni sem bírja”. Érthető, és elfogadható, hogy sok érzés kavarog Önben, s ezek sok esetben akár ellentétesek is lehetnek. Továbbra is szeretni akarja mindkettőjüket, de ez most nehéz Önnek. Amennyiben lehetséges, próbálja megbeszélni érzéseit és tapasztalatait a férjével. Nyugodtan világítson rá a helyzet kettősségére! Az az érzésem, hogy önmagát hibáztatja, önmagán akar változtatni, hogy még elfogadóbb legyen, de ehhez Önnek is támogatásra és biztos megértésre van szüksége a férje részéről. Adott esetben javaslom egy párterápiás konzultáció igénybevételét is, amelynek keretében közösen is tudnak dolgozni a nehézségen. Minden szépet és jót kívánok! VivienKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
