A kérdés
Tisztelt dr. Szeretném megváltoztatni az érzéseimet azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy magányos vagyok. Szeretném azért, hogy a magányosság ellenére is jól érezzem magamat, mert az ellenkezőjével, hogy barátaim legyenek már eleget próbálkoztam. Nem voltam népszerű, vagy olyan tudás birtokában amiért érdekből szükség lett volna rám. Ha keresem a kontaktust másokkal emailban, telefonon, személyesen, akkor szóba állnak velem, de ha ezt nem teszem, senki nem keres. Ebbe az egy irányúságba belefáradtam, és változtatni rajta nem tudtam, hiába voltam több közösség tagja. Az érdeklődési köreim is elmentek olyan irányba ami másokat nem érdekel, vagy csak szűk csoportokat, de azokon belül sem vagyok kereset még akkor sem ha épp valamiben sikeres vagyok. Egyedül, párkapcsolat nélkül élek, mert abban sincsenek sikereim. Nem is szeretem már a vendégeket, sem a társaságot, mára legfeljebb egy társat tudnák csak elfogadni. Hogyan érezzem jól magamat (magányosan) barátok, társ nélkül?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező ! Leveléből az derül ki, hogy elfogadta helyzetét, akár véglegesnek is látja. Biztosan sok csalódáson, próbálkozáson, emberi kapcsolaton van túl, mégis felmerül bennem a kérdés, hogy vajon eleget és jó helyen próbálkozott-e? Vajon a próbálkozásai során változott és fejlődött-e vagy mindig ugyanazzal a sémával ment bele az újabb helyzetekbe? Ez azért fontos, mert sokszor leragadunk ugyanabban a működésmódban és ugyanabban a szocio-kulturális környezetben. Nem egyszer volt már rá példa, hogy valaki elhagyta a saját városát, országát, munkakörét vagy egyéb és megismerte önmaga számára is titkos oldalait. Egyszóval fejlődött önismerete, megküzdési stratégiái és tudatosabb , belátásosabb lett. Ha jól értem Ön a magányt azért szeretné megtanulni kezelni, mert úgy érzi, hogy már nincs más választása. Lehet, hogy most az Ön szemszögéből nagyon furcsán hangzik, de azt gondolom, amíg élünk, van lehetőségünk a fejlődésre és vannak választási lehetőségeink. Érdemes lenne átelemezni a múlt kapcsolódási mintáit és merni újakat kialakítani. Ugyanakkor azt gondolom, hogy nem gond ha valaki az egyedüllétet választja valamilyen konkrét céllal, az a különbség, hogy ilyenkor az illető tudatosan hozza meg döntését, jól érzi magát eme választással és tudja, hogy bármikor az ellenkező döntést is meghozhatja, amikor újra emberek társaságában él. Azt látom, hogy Önnek jelenleg nincs választási lehetősége, eme helyzetet kényszerből próbálja elfogadni, ennek nagyon sok a veszélye, akár a mindennapi működésének, életvitelének a rovására is mehet és komolyabb pszichés betegségek is kialakulhatnak. Javasolni tudom, hogy beszélgessen el erről szakemberrel és merjen szembenézni saját korlátaival és lehetőségeivel. Kívánom, hogy legyen ehhez elegendő kitartása és, hogy egy nap örülhessen újfajta belátásainak. Ha egyenlőre még sincs kedve a változtatásra, akkor tudom javasolni, hogy keressen olyan foglalatosságokat, melyekben jól érzi magát , anélkül, hogy bármilyen elvárása lenne, hogy esetleg eme helyzetből új kapcsolatok születhetnek. Ilyenkor maga a tevékenység az, ami kielégítő. Valójában a mások által való elfogadottság és szeretet növeli életminőségünket, de nem feltétele magának az életnek. Több film, könyv, szakirodalom, filozófiai irányzat is foglalkozik a témával, érdemes elmélyülni, hátha ez is hoz új meglátásokat. Üdvözlettel Balázs NelliKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
