A kérdés
Kedves Pszichológus!40 éves vagyok, 15 év házasság után szeretnék megismerkedni valakivel.Mivel régen ismerkedtem, igen bizonytalan vagyok, félek az elutasítástól, abban az elmúlt években volt részem a házasságomban is.Akit szeretnék megismerni tulajdonképpen idegen, egy alkalommal beszéltem vele 3-4 mondatot. Volt egy rendezvény, ahol ő is jelen volt, arra gondoltam ott megszólítom, de nem volt merszem, pedig a szemkontaktus kialakult közöttünk.Nem vagyok rámenős, de valamilyen módon szeretném elmozdítani a jelenlegi semmilyen helyzetet.Úgy láttam rajta, hogy várja, hogy lépjek valamit, amit nem tettem meg.Nőként meddig lehet elmenni, hogy ne váljak erőszakossá, lehet-e találkozót kérni valakitől, akit szinte nem is ismerünk? Miért nincsen önbizalmam, a munkahelyemen okosnak, nagyon csinosnak tartanak, én másképpen látom magamat.Egy elrontott házasság, ahol minden terhet én vittem, és végül magamra maradtam,ennyire megváltoztatja a magunkról alkotott képet?Köszönöm a segítségét!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Az utolsó előtti mondata után tegyen bátran pontot vagy akár felkiáltó jelet! Az elromlott és megszakadt házasság után nem könnyű visszaállítani a saját vonzóságunkba és egy működő párkapcsolatba vetett hitet. Leveléből mégis úgy tűnik jó úton halad az előbbi felé! Első lépésként célul tűzhet ki magának újabb 3-4 mondatot, esetleg ha akad a közelben egy kávé/tea automata , akár fogyaszthatnának is belőle. Figyeljen a kiszemelt férfira, lehet, hogy időközben ő is felbátorodik. Amennyiben az adott szituációban bátorítást kap és természetesnek érzi a találkozóra való utalást, akkor bátran felvetheti ezt nőként is. Amennyiben elmélyültebben szeretné építeni az önbizalmát, javaslom, hogy keressen fel egy önismereti csoportot, ahol kellemes, elfogadó légkörben fogalmazhatja meg alakuló kérdéseit/kétségeit és a bátorító visszajelzések mentén újra építheti önértékelését! Járjon szerencsével!