A kérdés
Elég kétségbeesett vagyok.Három és fél éves koromban végignéztem, ahogy anyám infarktust kap és meghal.Apám újraházasodott Zvel, akinek van egy lánya E.Jártunk pszihológushoz, de türelmetlenek voltak velem.Engem vertek(pl. leszakadt gomb miatt),és én voltam mindig a második.Most eltelt azóta néhány év, sose tudtam megbízni a nevelőanyában, mert ha valamit rábíztam, továbbadta, kibeszélt, vagy még meg is vert miatta, nem úgy mint Et.Apám sokáig a bizalmasabb szülő volt számomra.De az én vágyaim, kéréseim sose számítottak. Házimunka, család, tanulás volt az életem. Aztán jöttek a fiúk. Az első a"genetikai maradék" volt, aztán a"magas jóképű",aki megcsalt,aztán jött a mostani barátom. Vele van a leghosszabb kapcsolatom,figyelmes,értékel,lehet rá számítani,de a szüleim rühellik, és mindent megtettek, hogy szakítsunk, ami meg is történt.Minden percemet le akarták foglalni, amíg ki nem költöztem.De még most is tart.Hogy mondhatnám el nekik,miután megfenyegettek,hogy bántják őt+családját.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Szomorú, hogy nem lehetsz őszinte a szüleiddel. Önbíráskodás a törvény által büntetendő, én azt gondolom téged eltílthatnak, mivel még gyerek vagy, de őket nem bánthatják. Valószínűleg ki fog derülni, ha nem mondod el. Nem tudom hány éves vagy...Nincs olyan a családban, aki segíteni tudna neked, abban, hogy a szüleid meghallgassanak, és esetleg megértsenek. Vagy a pszichológus akihez jártál, őt nem tudod megkeresni, hogy segítsen mediálni ebben a számodra nehéz helyzetben.
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
