A kérdés
Üdvözlöm! 30 éves vagyok és a jelenlegi kapcsolatom 2,5 éve tart...Vannak kisebb -nagyobb problémák ,mint mindenkinél , de egyre nehezebben bírom. Nagyon keveset vagyunk együtt , mert sajnos az élet belekényszerít minket ,hogy rengeteget dolgozzunk. Amikor végre mindenki hazaér , próbálom az összes időm ráfordítani...sokszor elutasító , nem foglalkozik velem,olyan mintha minden jobban érdekelné , mint én. A szexuális életünk is szörnyű.... átlagosan havi egy alkalom. Lelkileg rettentően nyomaszt.... bánt ,hogy nem közeledik hozzám.... csak akkor ,ha neki jó napja van!sajnos egyszer annyira elkeseredtem ennek tudatában ,hogy benyugtatóztam magam. ( amit soha többet nem fogok megtenni,senki nem ér annyit ,hogy magamban kárt tegyek!!!!) Szeretem és tanácstalan vagyok!Köszönöm válaszát!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Viktória! Végig kellene gondolnia, hogy mi tartja Önt még ebben a kapcsolatban. Azt írja, hogy szereti a partnerét, ugyanakkor sem lelki, sem szexuális téren nem igazán a társa Önnek. Sőt napi szinten olyan kellemetlen és frusztráló a vele való "kapcsolat", hogy már egy öngyilkossági kísérlete is volt emiatt. A leírása alapján azt gondolom, hogy Ön egy elhanyagoló-bántalmazó kapcsolatban él, olyan lelki bántalmazásnak van kitéve, ami elbizonytalanítja, lerombolja az önértékelését, és elkeseredett lépésekre sarkallja. Nem írta meg, hogy a partnere , hogy reagált arra , hogy nyugtatókat szedett be, de a leírás alapján, úgy tűnik, hogy nem javult a kapcsolatuk ezután sem, és kevéssé látszik valószínűnek, hogy a későbbiekben javulni fog. A "hogyan tovább?" kérdésre nyilván csak Ön válaszolhat, de ha reálisan átgondolja ezt a "kapcsolatot", akkor nem lesz nehéz megtalálni a választ. Ön még nagyon fiatal, és bizonyára találhatna olyan partnert, aki szereti és a sok munka mellett is találna módot arra, hogy éreztesse ezt Önnel. üdvözlettel Boda Kamilla