Hogyan tovább

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Levelét olvasva bennem is az Ön utolsó kérdése merült fel, szabad-e, kell-e azért megbántani mást, amit mi követtünk el? Nem akarom becsapni, nem tudom, s nem is akarom Ön helyet megválaszolni kérdését, csupán megosztok néhány gondolatot, hátha közelebb kerül a megoldáshoz. Szokták azt mondani, hogy az őszinteség egy pár-, illetve bármilyen kapcsolatban rendkívül fontos, alapnak tekintendő. Én is osztom általában e nézetet, őszinteségre érdemes építeni a kapcsolatokat. Azonban az őszinteség tud nagyon bántó, felesleges, önző, ártó … is lenni. Idézek néhány sort Popper Péter Hazugság nélkül című könyvéből: „Tisztességtelen, ha valaki nem bírja elviselni, csak rá tartozó zsákutcáinak, kalandjainak feszültségét, és azt ráterheli társára, aki a helyzetben csak tehetetlenül szenvedő lehet. … ˵Matild én nagyot vétettem ellened! Tegnap lefeküdtem Zsuzsával.˵ Gondoljuk végig, mi értelme van ennek a közlésnek. Válni, szakítani nem akar. … Mit kezdhet ezzel a partner? Lelkileg megvonaglik a fájdalom és a megaláztatás súlya alatt. A vallomástevő pedig megkönnyebbült szívvel indul vacsorázni” (83-84. oldal). Ugyanakkor távol álljon tőlem, hogy bárkinek is felmentést adjak a megcsalására, társának a becsapására. A fent idézett sorokban engem például kifejezetten zavar a többesszám, az hogy a szerző zsákutcákról beszél. Addig ugyanis, amíg egyszeri botlás esetén hajlok arra, hogy egy ilyen őszinte vallomás inkább ártó, romboló lenne, addig akkor, ha ez többször előfordul, ha valaki azt veszi észre, hogy rendre ilyen helyzetekbe sodródik, az azt jelzi, hogy valami gond lehet a párkapcsolattal, az elvárásokkal, valami kielégületlenség van jelen, így ilyenkor már fontosnak, szükségesnek tartanám a helyzet feltárását, tisztázását társunkkal is. Mielőtt bárhogy is dönt, gondolja végig, mit érez, mit váltott ki Önből a távollét? Mit jelent az, hogy az új környezet egészen magával ragadta? Mi az, ami ilyen elemi erővel hatott Önre? Tanuljon belőle, és próbálja a későbbiekben is kamatoztatni. Lehet, hogy néha arra van szükség, hogy egyedül is kipróbáljuk magunkat, hogy a párunk nélkül is eljussunk egy-egy társaságba? Hogy önállóan is kereshessünk új élményeket? A párkapcsolatokban egyszerre jelen lehet a vágy a az élmények megosztása, a közös időtöltés után, és vágy a szabadság megtartása, megélése iránt. Mi okozza, okozta az Ön esetében a zavart? S mit remél attól, ha megosztja párjával a félrelépést? Adhat felmentést a társa? Javaslom, hogy először mindenképp önmagában elemezze a történteket. Építse be, hasznosítsa a tanulságokat, az előre vivő tapasztalatokat, s így talán elkerülheti, hogy legközelebb is hasonló helyzetbe sodródjon. Mindannyiunknak az életében előfordulnak olyan cselekedetek, melyekre nem vagyunk büszkék. Lehet, kell ezt még azzal is tetézni, hogy ilyenkor mástól várjunk feloldozást? Nem vagyunk tökéletesek. Néha hibázunk, és nagy baj lenne, ha nem tudnánk saját magunknak megbocsátani… Üdvözlettel: dr. Rostás Rita