A kérdés
Üdv! Nemrég ért véget egy 2 éves kapcsolatom. A probléma leginkább abból fakadt, hogy én a kapcsolat hatására teljesen megváltoztam az előző énemhez képest, túl gondoskodó és alárendelt szerepet vettem föl. Ma már látom, hogy milyen hibákat követtem el, de a párom hajthatatlan volt a szakításban. Az érdekelne, hogy miként tudnám visszanyerni a régi életkedvem, "vadságom", szemben a mostani unott, szorongó és folyton szomorú énemmel.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Zita!
Egy kapcsolat vége veszteség, természetes, hogy most fáj, hogy szomorú, hogy kedvtelen. Ennek most van itt az ideje, hiszen hiányzik, ami jó volt. (Meg tudja fogalmazni magának, mi volt jó pontosan?) Fontos, hogy gondolkodik azon, vajon mi vezetett a szakításhoz, mi az, amit máskor talán másképp csinálna. Azonban arról se feledkezzen meg, hogy a kapcsolatot ketten alakították, a másik fél is követhetett el "hibákat", amelyek Önnek nem voltak jók. (Fogalmazza meg, mi lett volna jó másképp Önnek!) Fontos, hogy törekedjen arra, hogy reálisan lássa mindkettejük szerepét a kapcsolatukban, valamint saját maga értékeit. Ebben az önismeret tud támogató segítséget adni, valamint abban, hogy megismerje kapcsolati mintázatait, hogy miért változik meg, és miért így egy kapcsolatban. Addig is, keresse a barátokat, a társaságot, még akkor is, ha nincs is hozzá kedve. Mozogjon, sportoljon, ez "gondolkodás nélkül", fiziológiásan is emeli a kedélyállapotot. Kérjen segítséget, ha a szorongás nem múlik. Sosincs egyedül a bánattal.
Üdvözlöm
Dorottya