A kérdés
Kedves Pszichológus! A párommal 3 hónapja szünetet tartunk. Az évek során felgyülemlett gondjai év elején "borultak" ki. Tudom, az a probléma, hogy nem mondta el még akkor "melegében", és így felgyűlve már nagyobb gondot okoztak. Most sajnos megkeseredettnek érzem. Sajnos alig kommunikálunk, pedig én még mindig nagyon szeretem, és szeretném rendbe hozni a dolgokat. Sok mindennel próbálkoztam, de már nem tudom, mit tegyek. Így mind a ketten szenvedünk. Hogyan közeledjek félé? Köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, nagyon nehéz válaszolni a kérdésére, mert roppant kevés személyes információt hordoz a levele. Nem tudtam meg belőle, hogy milyen gondok borultak ki, hogy Ön milyen közeledéssel próbálkozott eddig, hogy miben állapodtak meg a párjával, hogy meddig tartanak szünetet, illetve hogy mi ennek a szünetnek a célja, stb. Általánosságban az a véleményem, hogy talán érdemes türelmesnek lennie. Hiszen ha szünetet tartanak, akkor nyilván egyikük vagy mindketten úgy érezték, hogy időlegesen nagyobb távolságra van szükség. Nem lehet, hogy a közeledési kísérletei eleve ellentmondanak a szünet tartásának? Úgy hiszem egyébként, hogy a legjobb közeledés talán az lehet, ha tudtára adja a párjának, hogy megértette, igazán és mélyen megértette, hogy őt mi bántja. Persze nem tudom, hogy ez valóban így van-e.. Ha nem pontosan érti, hogy mi a problémája, akkor meg azt fontos tudatni vele, hogy kész rá, hogy megértse, hogy meghallgassa őt, és hogy tegyen azért, hogy a dolgok jobbra forduljanak, azaz hogy Ön hajlandó együttműködni vele kapcsolatuk megértésében, a problémák feldolgozásában. Ha hitelesen mondhatja, akkor tudathatná vele azt is, hogy nem szándékosan tette azokat a dolgokat, amik őt bántották - már ha egyáltalán Ön egyedül tette - a legtöbb párkapcsolati probléma két emberen múlik, vagyis már csak ezért is szükség volna az együttműködésükre. Abból, hogy őt megkeseredettnek mondja, arra gondolok hogy benne most nem lehet sok reménykedés, tehát igen fontos, hogy Ön pontosan, és félreérthetetlenül fogalmazzon. Jó volna, ha Ön az ő megkeseredettségét, annak okait is megértené, és ezt a megértését is kifejezné felé. Vagy ha tényleg nem érti őt, akkor kérdezzen. Kérdezzen és kérdezzen. Ha nehezen érintkeznek élőszóban, megpróbálkozhat levél írásával is. Azt javaslom, hogy ne a levelező programjában kezdjen el levelet írni (már ha egyáltalán lát fantáziát a levélírás gondolatában), hanem egy külön file-ban. Azért javaslom ezt, hogy még véletlenül se küldje el hirtelen. Ne küldje el a levelét a megírás napján, hanem másnap olvassa újra, és ítélje meg, hogy vajon pontosan azt írta-e le, amit ki akart fejezni. Javasolhat egyébként a párjának párterápiában való részvételt is, mert az sokszor előmozdítja a kommunikációt. Erre pedig mindenképpen szükség volna, akár mi lesz is kapcsolatuk jövője, ebben egyetértek Önnel. Önnek is segítségére lehet egy pszichológus, ha személyesen felkeres egy kollégát, ugyanis én most tulajdonképpen - a legjobb szándék mellett is - a "levegőbe beszélek", hiszen annyira keveset tudok Önökről, és visszakérdezni sincsen módom. Üdvözlettel: Biró Eszter