A kérdés
Kedves Pszichológus! 26 éves nő vagyok. A Szüleimmel élek és bátyámmal. Bátyámmal nehéz gyermekkorunk volt, szegényes és problémákkal teli, szóval hamar belecsöppentünk a nagybetűs életbe. Valószínűleg ez is visszavezethető többek közt a túlzott lelki problémáimra, ami szinte az egész életemet végigkísérte. Mindig is küszködtem önbizalomhiánnyal, nehezen vagy sehogy sem tudtam elfogadni magamat, többnyire csak hibákat látom magamban. Jelenleg egy intézménynek vagyok a gazdasági vezetője, mely nagy felelősséggel és nyomással jár. Mindez mellett persze a magánéletem sem a legjobb. Van egy 5 éves kapcsolatom. Első szerelem, viszont óriási gond, hogy pont a munkahelyemen már-már beleszerettem egy munkatársamba, aki számára nem vagyok elvileg közömbös. Nálam 8 évvel idősebb, mondanom sem kell ezáltal tapasztaltabb is. A régi kapcsolatom biztos lehetne, de már kiégett a tűz mindkét félről. Szóval most elég nagy dilemmában vagyok e téren is! Kérem, segítsen, hogy rakjak rendet magamban?A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, (sajnos nem írta meg a keresztnevét, ezért ez a megszólítás) Tapasztalatom szerint nem ritka az Önhöz hasonló életkorúak között az önbizalomhiány, szorongás, szerencsére az Ön esetében ez nem akadályozta meg, hogy ilyen fiatalon gazdasági vezető legyen, ami igen szép teljesítmény. Azonban ha jól értem mivel nem igazán elégedett magával, ezt is inkább nehézségként, pszichés nyomásként éli meg. Ahhoz, hogy tudjon örülni is az elért eredményeinek és magánéletében is egyensúlyba kerüljön, érdemes lenne rászánnia magát arra, hogy személyesen felkeressen egy pszichológust, mivel az önbizalomhiányának a gyermekkorába visszanyúló gyökerei vannak a leírása szerint , általában ennek a feldolgozása egyedül elég nehéz. Javaslom, hogy addig ne döntsön a magánéleti kérdésben sem, amíg nem kerül jobban tisztába magával, és azzal, hogy mire is vágyik valójában. üdvözlettel: Boda Kamilla