Gyülölöm ezt a felemet.

A kérdés

Alapvetően rendezett, átlagos (vagy átlagon felüli) életem van: teljes és a "jó fajta" család, jó anyagi háttér, szociális élet, egyetemi hallgató vagyok, párkapcsolatban élek (ha bár igen friss, 4 hónapja) szerelmesen, viszonzottan. Vannak valódi barátaim, céljaim igaz, hogy igencsak homályosan. Nagyon vidám ember vagyok, sokan irigyelnek is amiért folyamatosan mosolygok, és alapvetően én magamat is pozitív személyiségnek tartom, a legapróbb dolgokban is olyan szépséget és örömöt látok mint más a legnagyobb dolgokban sem. Ez az egyik, és egy ideje a domináns felem. De sajnos, (viszonylag) gyakran a semmiből előtör bennem egy sötét rész. Van, hogy okkal, de általában mindenféle külső impulzus nélkül. Olyankor tudom, hogy semmi nem változott, még csak a kisujjamat se ütöttem be, hogy okként szolgáljon a "rossz kedvemért" (ami sajnos nem rosszkedv, hanem letargia, melankólia, vagy ritkábban de olyan mintha vegetálnék) de mégis, egészen más szemszögből látom a dolgaimat. Egy elég rossz, vagy talán a legrosszabb perspektívából amiből rá lehet tekinteni az életemre, magamra, a körbevevő emberekre, dolgokra. Ha a szigorúbbik énemmel gondolok erre, leszidom magamat amiért ilyen hisztis vagyok. De nem hisztinek érzem, hanem inkább mintha "megszállna valami". (Nem hiszek a démonokban semmi ilyesmiben, félreértés ne essék, metafóraként próbálom használni). Hiszti-e ez, vagy ha nem akkor mi? Ajánlja/ajánlják, hogy pszichológushoz járjak? Előre köszönöm a válaszát/válaszukat.