Fontos -e amit a lelkemben érzek vagy inkább az eszemre hallgassak?

A kérdés

Tisztelt Pszichológusnő (Úr) Nem volt valami szép gyermekkorom rengeteget nélkülöztem tűrtem, most már így utólag úgy érzem belemenekültem egy házasságba ,26 éve de nem vagyok benne boldog most 45 éves vagyok ,született egy lányom ő 25 éves és egy fiam ő 22 éves amíg kicsik voltak nagyon sok szeretetet adtam nekik és Ők is nekem .A férjemmel sohasem ment minden zökkenő mentesen nem kaptam meg tőle azt a törődést azt az odafigyelést azt a gyöngédséget amire valójában vágytam ,de ő imádja a családját és Én is próbáltam beletörődni ,hogy ő ilyen és inkább lemondom azokról a dolgokról amire valójában vágytam Kifelé mindig úgy tűnt ,hogy minden rendben van,de éreztem ,hogy inkább a gyerekek miatt tengetjük életünket. Én szorongásos depresszióba szenvedek 25 éve. Rengeteget őrlődök és nem tudom könnyen túl tenni magam dolgokon ,már éjszakai pánikrohamaim is voltak amióta a gyerekekről már nem kell gondoskodnom ,meg nem szeretgethetem őket és kevesebbet kapok vissza a szeretetükből borzasztóan egyedül érzem magam .Szégyellem bevallani de beleszerettem egy másik férfiba a gyöngédsége az odafigyelése az odaadása ,de mondhatom inkább úgy a LELKE magával ragadott.Teljesen más vagyok ha vele vagyok.Amikor átölel vagy megcsókol azt szavakba foglalni sem tudom ... sosem éreztem még ilyet.Ahogy telik múlik az idő itt sincs minden rendben nem őszinte mindig velem és ha nem vagyok vele csak az internet előtt van és még pórnózik is A férjemet sosem kaptam ilyen dolgokon rajta és állandóan a férjemhez hasonlítom őt ,hogy sok dologban szeretném ha olyan lenne ,gondolok itt arra hogy rendszerető megbízható legyen .Borzasztóan fáj ez nekem mert Én úgy hiszem és tudom is hogy mindent megadtam neki amit egy 55 éves férfi megkaphat egy 44 éves nőtől,ezenkívül semmit nem csinál csak el van magának.de ha vele vagyok minden más ,mindig megigér mindent ,de semmi nem lesz belőle,két nap dolgozik 2 nap szabad de amikor dolgozik megszűnök számára amikor szabad akkor jelentkezik ,nem váltam még el de nem is tudom mit tegyek olyan ez mintha kétféle szerelem fűzni kétféle férfihoz ,a férjemet is még mindig szeretem ,mert sokat köszönhetek neki,Pl életem értelmeit a gyermekeimet .Meg van hogy mit szeretek a férjemben és mit a szerelmemben ,egyiknap ezt tartom fontosabbnak a másiknap a másikat A szerelmemhez inkább lelkiekben ragazkodom úgy érzemNem merem feladni a biztosat a bizonytalanért .Két szék között vagyok és nem tudom kit válasszak ?A megbízható és akire mindig számíthatok de unalmas férjemet aki ha megsimogat semmit nem érzek ,vagy aki a lelkemre van jó hatással és a fellegekbe érzem vele magam de nem őszinte velem ??Mit tegyek ?Mi a helyes döntés?Borzasztóan szenvedek és állandóan mérlegeleg .Rossz a kedvem és a debressziómtól is szenvedek Előre is köszönöm megtisztelő válaszát!