Felejtsem el végleg?

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Levélíró! Az összeköltözésük – ami nem kevés elköteleződést jelent – valóban még korai volt, és nem azért, mert 8-9 évig voltak együtt, és nem azért mert 25 év felettiek, hanem azért, mert még kevés tapasztalatuk van érett kapcsolathoz és valódi elköteleződéshez. Ha Önre ez talán nem is igaz – saját magáról kevest írt – de a Barátjánál még mindenképpen így van. Ő még nem érett egy megfontolt, hosszútávú, elköteleződésre. Az, hogy 8-9 évig együtt voltak, de nem éltek együtt, néha földrajzilag is távol voltak egymáshoz, az össze sem hasonlítható azzal, mintha két ember hosszú évekig a nap 24 órájában egymással elköteleződve él (ez nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában együtt vannak, de azt mindenképpen, hogy a nap 24 órájában észben tartja, hogy felelős a párjáért, hozzá megy haza, vele törődik stb). A Barátja ezt egy hónap múlva kerülni kezdte. Egy kisgyerek felnevelésének vajon mennyi idő múlva fordítana hátat? Később, 5-10 év múlva lehet, hogy ő is kellően érett lesz, de most még nem. A házasságkötés ideje, és a gyermekvállalás ideje a 21. században jócskán kitolódott. Nem ritka, sőt ez tűnik manapság ideálisnak, hogy a nők 30 éves koruk körül szülik meg az első gyermeküket. A 20-as éveik szükségesek ahhoz, hogy több kísérlet után megtalálják a párjukat, kipróbálják magukat valamilyen szakmában, és nem utolsó sorban megfelelő anyagi hátteret építsenek fel a gyermeknek, hogy ne okozzon gondot, ha egy új cipőt kell venni például, vagy hogy biztosak legyenek abban, hogy megfelelő módon tudják iskoláztatni. Azt írja, hogy nagyon fiatalon jöttek össze. Ebből azt is feltételezem, hogy többé-kevésbé kimaradt az Önök életéből az a fajta kísérletezés, hogy többféle párkapcsolatot ismerjenek meg. Ahhoz, hogy biztosan és jól tudjon dönteni arról, hogy milyen típusú férfivel tud jól együttélni, ahhoz valós tapasztalatokra van szüksége. Több korai párkapcsolatra 16 és 24 éves kora között, hogy megismerje a másik nemet, és megismerje önmagát is, hogy lássa élőben, hogy a férfiak bizonyos viselkedésére hogyan reagál, milyen viselkedéssel, milyen érzelmekkel. Ahhoz, hogy jól tudjon dönteni sok kérdést érdemes megfontolni, sőt a legjobb az, hogy közösen megbeszélni. Például: Melyik fél mit vár a párkapcsolattól? Mit jelent számára a gyakorlatban a szeretet, a gondoskodás, a törődés? Milyen értékek mentén élik az életüket? Kinek mi a szeretetnyelve, vagyis hogyan fejezik ki a szeretetüket egymás iránt? Milyen életet, milyen családot képzelnek el maguknak 10-15 év múlva? Milyen a szexuális életük, kölcsönösen megfelelő-e a két fél számára, vannak-e problémák, tudják-e, és akarják-e fejleszteni? Mit jelent Önök számára a barátság egy párkapcsolatban? Képesek-e megosztani egymással vágyaikat, álmaikat, érzéseiket, és érzik-e, hogy a másik fél kellően odafigyel Önökre? Kellő érdeklődéssel és nyitottsággal vesznek-e részt egymás dolgaiban? Fontosnak tartják-e azokat a dolgokat, amiket a másik tart fontosnak, vagy ő hozott be a kapcsolatba? Figyelembe szokták-e venni egymás véleményét, érdekeit, és képesek-e kompromisszumot kötni? Kellőképpen tisztelik-e egymást? Érzik-e egymás részéről a feltétel nélküli elfogadást? Ki merik-e mutatni, be merik-e vallani egymásnak a gyengeségeiket? Baj esetén vigasztaló-e, biztonságot adó-e a másik jelenléte? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket ha átgondol, és legalább saját magának megválaszol, de még jobb, ha együtt megbeszélik, szemtől szembe, és nem chattelés közben, akkor könnyebben el tudja majd dönteni, hogy kellően érettek-e már az összeköltözésre és az elköteleződésre. Üdvözlettel: G. Tóth Kinga