Felejtes

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves kérdező! Amit ön jelenleg átél, az egy fontos kapcsolati veszteség - megszakadt a kapcsolata egy olyan emberrel, akihez elmondása szerint még mindig nagyon erősen kötődik. Az ilyen veszteség mindannyiunknak (függetlenül attól, hogy a házastársunkról, élettársunkról, vagy éppen egy olyan romantikus partnerünkről van szó, aki mással él házasságban) igen komoly fájdalmat tud okozni, hiszen nem csak az együtt töltött pillanatok boldogságát, hanem a jövővel kapcsolatos reményeinket, vágyainkat, fantáziáinkat is elveszítjük, és ezeket ilyenkor kényszerűen el kell gyászolnunk. Nem véletlenül használom ezt a szót, mert a kapcsolati veszteség nem csak akkor indít el bennünk gyászfolyamatot, ha a szeretett személy meghal, de akkor is, ha szakított velünk. A gyász pedig egy összetett folyamat, aminek során el kell fogadnunk a veszteséget, át kell értékelnünk a jelenünket, és meg kell változtatnunk a jövőre vonatkozó elképzeléseinket. Bár ezek a fontos, és szükséges lépések ahhoz kellenek, hogy tovább tudjunk haladni az életben, de időt igényelnek és akár nagyon fájdalmasak is lehetnek. Gyorsan használható apró praktikát nem tudok ajánlani, viszont szeretném bátorítani: az életünknek azok a fájdalmas tapasztalatai, melyek rákényszerítenek, hogy átértékeljük magunkat és helyzetünket, gyakran ahhoz is hozzásegítenek, hogy a válságon túljutva érettebben, bölcsebben és kiteljesedettebben folytathassuk az utunkat. A tőlem telhető legnagyobb együttérzéssel azt javasolnám, hogy ne (vagy ne olyan elszántan) küzdjön most a szenvedés ellen, ne gyors fájdalomcsillapítót, pláne ne nyugtatót vagy alkoholt válasszon a bajban, inkább próbáljon úgy tekinteni önmagára, mint az élet megpróbáltatásain, tisztítótüzén átjutó, abban megnemesedő és növekvő emberre, aki még ebből a fájdalmas helyzetből is fontos tanítást kaphat, ha odafigyel arra, hogy mit jelent ez a veszteség.