Exek...barátnők

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Dóra! Ha egy kihunyt szerelem igaz barátsággá alakul, az csodálatos dolog. Két ember nem véletlen kerül közel egymáshoz. A kölcsönös megértés, szimpátia, azonos nézetek, értékek, a vonzó különbségek, a másik személyben megtalált érdekességek erős érzelmi kötődést eredményezhetnek. Ez persze nem biztos, hogy szerelem (mert hiányzik a szexuális vonzalom), lehet, hogy "csak" barátság. Barátságok gyakran egy életre köttetnek, a barátok nem szoktak elválni. Lehet, hogy eltelik 10-20 év is két találkozás között, ettől azonban a barátok ugyanott folytatják, ahol abbahagyták (gondoljunk csak a gyerekkori barátságokra). Persze az a szerencsés, ha teszünk is a baráti kapcsolat fennmaradásáért, ha a barátságot ápoljuk, és megbecsüljük. Erre azért is érdemes figyelni, mert mndenkinek szüksége van időnként (még egészséges család mellett is) baráti támaszra, valakire, akiben feltétel nélkül megbízhat, számíthat az együttműködésére. Ha ön úgy érzi, hogy a volt szerelmével való jelenlegi kapcsolatát kölcsönös tisztelet és szeretet, egyenlőség, bizalom, és intimitás jellemzi, sokban hasonlítanak, partnerként kezelik egymást, akkor valódi barátra talált. A leveléből úgy tűnik, hogy a szerelmi kapcsolatot mindketten egyértelműen lezárták. Mi hát akkor a baj? Mondhatnánk, hogy örülhetünk két jó barátnak. Csakhogy azt is írja, hogy "ezt az emberek nem értik". Hát nem is kell, hogy mindenki értse, és elfogadja. Önnek nem kell mindenkinek megfelelni! Persze más a helyzet az önhöz közelálló emberek (család, barátok) esetében. Ők nyilván azért kételkednek, mert felmerült bennük, hogy ön a szerelmi kapcsolatot nem volt képes lezárni, a barátkozás ürügyén próbálja visszakapni régi szerelmét. Valójában féltik önt, azt érezhetik, hogy olyan szekér után szalad, ami nem akarja felvenni, és a csalódástól próbálják megvédeni. Javaslom, hogy nyíltan beszéljen erről velük, szerintem meggyőzhetőek lesznek. A jelenlegi barátja persze egy kicsit féltékeny is lehet (sajnos ez elég gyakori jelenség a mi kultúránkban). Itt is ugyanaz a módszer, először alaposan át kell beszélni a dolgot. És végül is a vajdasági baráti látogatásra akár kettesben is elmehetnének. Ha ez megvalósítható, akkor a kételyek remélhetőleg eloszlanak (bízzunk benne, hogy az a kis féltékenység is elszáll), és talán a férfiak között is kialakulhat egy megfelelő, akár baráti kapcsolat. Kedves Dóra! Én tehát úgy gondolom, hogy ön azért, mert ehhez a baráti kapcsolathoz ragaszkodik, nem "aberrált", nem "furcsa" és nem is "nem normális". Kívánom, hogy sikerüljön a nehézségein a lehető legkedvezőbb módon túljutni. További tartós, jó barátságokat kívánok! Üdvözlettel: Bagó György Pszichológus, Klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus.