A kérdés
Üdvözletem! Az a problémám,hogy nem tudok mit kezdeni a negatív érzéseimmel a párommal kapcsolatban. Az elején nem zavart,hogy voltak mások is az életében.Aztán ahogy szerelmes lettem,egyre jobban megszerettem,úgy vált ez a tény egyre fájdalmasabbá. A párom nagyon szeret,eljegyzett,majd nemrég el is vett feleségül. Érezteti szóban,tettben a szeretetét s nagyon fáj neki,hogy ennyire bánt engem a múlt. Sokszor nem akar már mondani semmit a régi kapcsolatairól,mert nem akar fájdalmat okozni nekem. Én ha arra gondolok,hogy régen mást is ölelt,csókolt,szeretett,megszakad a szívem s csak sírok. Ugyanakkor nem vagyok féltékeny soha,megbízok benne. Nem ellenőrzöm hova megy,nem zavar,ha női társaságban van stb.,tudom,hogy engem szeret. Néha nem visel meg annyira,ha szóba hozom a régi barátnőket,néha padlóra küld,fizikailag is rosszul leszek ilyenkor,nem csak lelkileg. Nem tudom,hogy mi történik velem,ez normális egyáltalán? Köszönöm a válaszát! Mónika(28)A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Mónika, a kérdését "párkapcsolati tanácsadás" kategóriába sorolta, de én hozzávettem válaszomban a "szorongás kezelése" kategóriát is. A levelében ugyanis egy morzsányi jele sem látszik annak, hogy a kapcsolatában volna probléma, hogy a párja és Ön között bármi is akadozna. Így inkább azt gondolom, hogy ez a sok rossz érzés az Ön "hozománya" lehet: talán érték olyan rossz tapasztalatok korábban, vagy talán vannak saját magával kapcsolatban olyan kétségei, amelyek elbizonytalanítják most is, amelyek szinte arra késztetik, hogy saját magát a párja réi partnereivel összehasonlítsa. Nem akarok találgatni, hogy mi lehet ennek a bizonytalanságnak az oka, ám én azt gondolom, hogy ez megérne egy pszichológussal folytatott személyes konzultációt. Azért gondolom ezt, mert ez a féltékenység-féle (mert szerintem ez az, olyan szorongás, ami arról szól, hogy Önnek elviselhetetlen, hogy a párja nem EGÉSZEN az Öné, abban az értelemben, hogy a múltja másé volt) megterhelheti a kapcsolatukat,ami nagy kár volna, hiszen szeretik egymást, és bízik is a férjében. Jó lenne mihamarabb átélnie, hogy a múlt már a múlt, és most az a jelen van, amiről azt írta, hogy bízik a férjében, szereti őt, és a férje is minden ódon kifejezi Ön iránti szeretetét. Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
