Elvált férfivel új élet

A kérdés

Azért írok, mert régóta töprengek azon, hogy mit csinálok rosszul? Hogy kellene viselkednem? Mit tegyek, hogy végre csak nyugalom legyen a kapcsolatomban és legfőképpen a lelkemben. Amit bent érzek és nem tudok sokszor kordában tartani, egyszerűen a kapcsolatomban csattan. Káoszt csinál. Jelenleg 2 éve vagyok együtt a párommal. Alapvetően minden jó. A problémám ott kezdődött, hogy ő korábban volt nős.Volt felesége, van két nagy gyereke. 15 és 17 évesek. A gyerekek vidéken vannak.Szünetekben jönnek pestre,persze minden nap tartják a kapcsolatot. Bár inkább ez az apjuknak köszönhető. Sokszor úgy érzem, hogy csak a pénz ,programok,ajándékok miatt jönnek. Ha nincs akkor idő előtt haza mennek. Ha pedig itt vannak a párom testvéreivel vannak, vagy azzal aki éppen elviszi őket. Sokszor túlzásnak érzem az egészet. Fizet gyerektartás,internetet,tvt, telefont ezen felül és nem egy átlagos keresethez kapcsolódó összeget. A volt feleség a párom vidéki házában éldegél a gyerekekkel. Amíg ott élnek a gyerekek addig a volt feleség is ott lehet. Amikor megismerkedtünk sok csúnya dolgot megtudtam. Igazából ez a nő a gyerekekkel megfogta és eltartatta magát. A párom nagyon messze dolgozott így nem mondanám, hogy aktívan részt vett a gyerekek felnövésében. Ő csak dolgozott és küldte a pénzt, hogy boldoguljanak. Minden esetre elváltak.Amikor megismerkedtünk szóba került, hogy akar e még gyereket. Azt mondta igen.Aztán akart tőlem gyereket kb 2-3 hónapig próbálkoztunk. Majd az anyagi helyzete rosszabbra fordult. Nekem volt egy terhességmegszakításom.Amit megbántam de egy rossz és hazug ember miatt nem voltam elég bátor talán. Ez volt az egyszerűbb megoldás nekem.Viszont már nagyon szeretnék 28 évesen.Főleg a páromtól. Szeretem őt.Szeretnék tőle.Aztán ami nagyon megtört bennem valamit, hogy azt hittük terhes lettem. És akkor össze vesztünk,mert szerinte nincs olyan helyzetünk most, hogy gyereket vállaljunk.És ha terhes vagyok akkor vetessük el,később lesz majd amikor minden rendeződik.Kiderült nem vagyok terhes.De azok a mondatok annyira belém vésődtek a veszekedés során.Soha sem felejtem el.Csalódtam benne ,mert tudta, hogy min mentem át.Azóta eltelt 1 év. Én meg csak várok. Mindig történik valami.Úgy érzem soha sem lesz tökéletes minden.Ha ő meg arra vár lehet soha sem lesz gyerekünk. Közös. Szeretnék esküvőt is.Nekem ezek még soha sem voltak...Neki már mindene meg volt az életében. Ezen a két dolgon örökké össze veszünk.Hogy türelmetlen vagyok és hogy majd ha ő úgy érzi meg fogja kérni a kezem.De azzal , hogy örökké mondom csak az ellenkezőjét érem el.Tudom, hogy nem jó. De belül meg úgy érzem sokszor, hogy meghalok szinte. Én nem vagyok annyira jó nő,társ,szerelme aki megérdemelné.Egy tisztességtelen ,hazug,csaló nőnek meg mindent megadott. Házasságot,gyereket. Neki már nem sürgős hisz van gyereke.És én?Sokszor zokogok már.Nem mondom ki amit gondolok ,mert unalmas. Már nekem is.Nem értem egyszer már akarta.Mások is élnek boldogan nem kell hozzá luxus autó meg ami ezzel jár....Meg kapom a legmenőbb telefont..Bár soha sem kértem.Valamit mindig célul tűz ki..Csak ezek a dolgok tolják a terveket.Az enyéimet.Nem látom a jövőnket.Azt ,h. családunk legyen.Hogy boldogságom legyen.Le kell mondanom mindenről és meg kell elégednem a szerelmével?Akkor nagyon nagy szomorúságban élnék.Most is az ..Látni a gyerekeit.Látni a testvére gyerekét.Minden körülöttük forog.Családi összejöveteleken a sok családos anyuka..Beszélgetnek férjekről stb..Én meg kívülállónak érzem magam.Bánt.Nem tudok mit kezdeni magammal.Nem akarok jó pofizni kötelezettségből.Meg más gyerekét pesztrálni.Örökké ilyen helyzetbe kerülök.Gyűlölöm.Nem tudom jól érezni magam.Megfordult a fejembe, hogy hagyok mindent a francba.De őszintén szeretem.Ő is szeret,mert olyan dolgokat is megtesz amit senkiért. Csak a gyerek és a házasság témán én robbanok. Kerülöm a gyerekeket is.Az anyukákat meg ezt a légkört. Még is az ismerőseim sorra szülik a gyereket,feleséggé válnak. A tvbe is ezt látom. Amikor elmegyünk egy ékszer bolt előtt és ha egy drága órát kell megnézni akkor megyünk. Gyűrűt soha sem.Azt sem tudja milyen tetszik.Talán nem is érdekli.Nem tudom.Csak azt, hogy ebbe bele őrülök.Elfáradtam.Már csak sírok magamnak.Semminek érzem.Mióta ez a mizéria tart elment a kedvem sok mindentől. A sportolást is abba hagytam.30kg híztam.Rondának tartom magam.Már küzdeni sincs kedvem.Legutóbb a hajamat is levágtam fiúsra.Kis ideig jó érzés is volt. Mintha megszabadultam volna valamitől.Közben pedig a régi életet akarom vissza.Abban egyeztünk meg a párommal idén nem lesz semmi.Jövőre meg már én nem akarom.Az előző feleségét is 3 év után kérte meg.Engem ne kérjen meg úgy. Van hogy azt mondom neki,h. nyugodjon meg én semmit sem akarok tőle.Gyereket sem.Akkor meg közli ha ennyire nem akarok semmit,miért vagyok vele?Akkor nincs semmi értelme. Én már semmit sem értek. Csak azt amit én akarok.Nem tudom, hogy mivel tudnék ismét közel kerülni hozzá. Hogy ne csak egy hárpiát,dühöngő,bőgő,őrültet lásson. És persze nekem se fájjon ez a két dolog.