Elszakadás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Azt javaslom, olvassa el Susan Forward Mérgező szülők című könyvét. A szerző éppen azokat szólítja meg, akik hasonló élettapasztalatokkal rendelkeznek, mint Ön. A könyv fontos mondanivalója, hogy meg lehet szabadulni attól a tehertől, amit az ellenséges, érzelmileg bántalmazó vagy más módon ártalmas szülővel való érzelmi kapcsolat jelent. Ehhez konkrét útmutatásokat is olvashat. A gyermekek alkalmazkodnak a környezetükhöz. Ha az a környezet nem jó, akkor ahhoz alkalmazkodnak, mivel akkor és ott az az adaptív megoldás számukra. Olyan viselkedésformákat, beállítódást, életszemléletet alakítanak ki, ami abban a rossz környezetben működőképes. Nevezhetjük ezeket túlélési stratégiáknak is. Például elfogadják a szülők értékítéletét önmagukról, mivel nincs választásuk, hiszen életben maradásuk a szülő gondoskodásától, a szülővel való valamilyen típusú együttműködéstől függ. Ezek az együttműködési formák játszmaszerűek, az egyik fél kiszolgáltatottságán alapulnak, és a másik fél kóros pszichés szükségleteit szolgálják ki. Később ezek a minták a legkülönbözőbb helyzetekben fejtik ki káros hatásukat. A korai alkalmazkodással elsajátított pszichés működésmódok nagyon stabilak és állandóak. Megváltoztatásuk csak hosszú idő alatt és csak valamilyen emberi kapcsolatban, annak gyógyító ereje által lehetséges. Ez lehet elfogadó, szeretetteljes párkapcsolat, vagy terápiás kapcsolat is. A változás az Ön számára akkor kezdődik, ha majd már nem érdekli az édesapja véleménye. Ha már nem küzd azért, hogy ő elfogadja, megértse Önt, igazat adjon Önnek. Fájdalmas ezt kimondani, de így van. Ön 27 évesen érzelmileg kiszolgáltatott az édesapjának. Ha csak megvillantja annak lehetőségét, hogy kedves lesz Önnel, az rögtön megmozdít Önben valamit. Bántalmazott gyermekeknél fordul elő, hogy a szülő időnkénti apró kedvességét felnagyítják, annak hatalmas jelentőséget tulajdonítanak, hiszen a szülő végre egy kicsi ideig olyan, amilyennek mindig is szerették volna. Ön most még ott tart, hogy folyamatosan ismétli a traumát, újra és újra előidézi magának ugyanazt. Mindig beleszalad ugyanabba. Talán azzal a reménnyel keresi mindig ismét ugyanazt a helyzetet, hogy most majd máshogy alakul, ezúttal majd jobb lesz, és ezáltal a korábbi fájdalmas helyzeteket is valahogy sikerül majd kijavítani, helyre tenni. Feltehetőleg azzal a tudattalan reménnyel megy haza, hogy ha majd most sikerül eléggé jó kislánynak lennie, akkor végre elnyerheti édesapja szeretetét. Azonban úgy tűnik, édesapja játszmájának az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy Ön hogyan viselkedik. Számára az a lényeg, hogy fájdalmat okozhasson. Ez azonban az ő problémája, nem Önről szól. Semmi összefüggésben nincs azzal, hogy Ön milyen. Az Ön valódi felnőttsége akkor fog elkezdődni, amikor már nincs szüksége az édesapjától semmire. Ezt azonban tudatos elhatározással nehéz elérni. A terápiákban a változás ott szokott elkezdődni, amikor a kliens a berögzült, állandónak tűnő, determináló múltbeli dolgokat maga mögött hagyja, és átlép egy képlékeny, bontakozó, alakuló állapotba, amelyben sokfelé elindulhat, sok mindent alakíthat magából, önállóan, a saját erejével. Rengeteg lehetőség van mindenkiben. Elnézést, ha egy kissé kategorikus voltam. Vegye úgy, hogy ez csak egy vélemény a lehetséges sok közül. Kívánom, hogy találja meg a saját útját, és ne zavartassa magát olyanok - pl. szülő, szakember stb. - kategorikus véleményétől, akik nem ismerik Önt. Üdvözlettel, Nádasdy Nóra