A kérdés
Tisztelt Doktor úr/Doktor nő! 3 hónappal ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akivel rövid idő alatt igen szoros, érzelmi kapcsolat alakult ki. A kapcsolat elején ő volt sokkal lelkesebb, erősen udvarolt és szerelmet vallott és egyértelműen kifejezte, hogy velem akar lenni. Bár én nem voltam ennyire lelkes, csupán szimpatikusnak tartottam, de szép lassan beleszerettem. Itt szoktak végződni a happy endek, de a mi esetünkben nem így történt. Egy idő után észrevettem rajta, hogy kevésbé érdeklődik irántam, alábbhagyott a nagy lángolás, ezért rá is kérdeztem a dologra. Kiderült, hogy valóban így van, és hogy én jelen állás szerint sokkal többet érzek iránta, mint fordítva. Felismerve a helyzetet szakítottunk, mert nem akart bántani és úgymond nem 100%-ot adni a kapcsolatba. Mondanom sem kell, hogy azóta is nagyon szenvedek, hiányzik és szinte bármit megtennék, hogy folytathassuk. Teljesen úgy érzem, hogy ő az én "emberem", ő az, akivel igazán boldog tudnék lenni (túl egy 7 éves kapcsolaton és pár futó kalandon). Tanácstalan vagyok, hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Szinte minden nap beszélünk, keresi a társaságomat, sokat segít a problémáim megoldásában (költöztetés, kézzel fogható dolgok). Rákérdeztem nálam konkrétan, hogy elengedjem-e, van-e értelme várnom. Rám hagyta a döntést, és szinte mindig úgy viselkedik, mintha kívülálló lenne ebben a kapcsolatban. Úgy tudja megfogalmazni, hogy össze van zavarodva és a legutóbbi kapcsolatának zátonyra futása miatt, nem tudja átélni a lila köd érzését és fogalma sincs, hogy ez változni fog-e. Teljesen döntésképtelen. Maga mellett tart, mert fél, hogy elveszít, de párkapcsolatot nem szeretne. Mégis hogyan bírhatnám rá egy döntésre? Konkrétan azt mondta, hogy miért nem hagyom őt a fenébe, miért nem keresek magamnak egy normális pasit, és bizonyítom be, hogy ő egy nőt sem tud megtartani... Válaszát előre is köszönöm!A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező, elég furcsán indítom a válaszomat: arra szeretném kérni, hogy egy másik kérdésre válaszolhassak, mint amit feltett. Azért mondom ezt, mert úgy gondolom, hogy a döntést kikényszeríteni lehet ugyan, de nem hiszem, hogy nagyon célravezető volna, azaz nem hiszem, hogy bármelyiküknek megnyugvást hozhatna. Ezért inkább azt a kérdést válaszolnám meg - engedelmével - hogy szerintem ezt a helyzetet hogyan lepetne kezelni. a levele alapján úgy tűnik, hogy a felváltva jól ráijesztettek egymásra, előbb ő Önre a lelkesedésével, majd Ön őrá a szerelmével. Párkapcsolatban lenni, szerelmet, vonzalmat átélni nagyon jó, de ugyanakkor ijesztő is lehet: hiszen aki szeret, az sérülékennyé válik, mert elhagyhatják, megbánthatják. Akit hagytak már el valaha, aki csalódott már, aki tapasztalta már meg, hogy visszaéltek a bizalmával, az nagyon is tudja, milyen érzés ez a félelem, annak a félelme, hogy a csalódás megismétlődhet. Számomra egyáltalán nem egyértelmű, hogy a fiú a kapcsolatot ne akarná. A levele alapján inkább arra tippelnék, hogy talán akarja, de fél is tőle, mármint fél attól, hogy ő nem elég jó ahhoz, hogy egy nőt megtartson. Most szerintem Önön van a sor, hogy döntsön: hogy eldöntse, van-e Önnek kitartása, türelme, szeretete elé, hogy várjon, hogy meg tudja erősíteni a bizalmat, hogy a fiú láthassa, hogy ő tényleg fontos Önnek, és nem kell attól félnie, hogy Ön (is) elhagyja. Nézze, nem tudom, hogy igazam van-e, de szerintem fontolja meg ezeket. Ha úgy véli, hogy lehet igazam, akkor sokat-sokat kellene beszélgetniük, türelmesen, egymás jobban megismerve, félelmeket is megosztva, nem csak reményeket és vágyakat. Hátha kiderül, hogy tudnak-e egymás életébe nyugalmat és boldogságot hozni. Szerintem ezt nem lehet hirtelen eldönteni ebben a helyzetben, bár nagyon megértem, hogy ezt a bizonytalanságot Önnek is nehéz lehet elviselnie. Ha van Önben kitartás, hogy várjon, akkor jó volna erről biztosítania a barátját, mármint arról, hogy Ön nem olyan, hogy "hagyja őt a fenébe". Már ha én jól értettem az Ön szándékait, hogy szeretné ezt a kapcsolatot, és szeretne ismét közelebb kerülni... Üdvözlettel: Biró EszterKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
