A kérdés
Kedves Pszichológus! 35 éves férfi vagyok, nős, egy 10 éves gyermek apja. Kb. 10 éve együtt élek egy általános fásultsággal és motiválatlansággal, ami már kétszer fordult át súlyos szorongásba, pánikrohamokba. Egyszer 10 éve, és egyszer idén januárban, jelenleg is tart. Azért feltételezem, hogy a céltalanság és az örömre való képesség eltűnése állhat a háttérben, mert ezek a szorongásos periódusok egy mindent átható értelmetlenség- és klausztrofób érzéssel járnak. Maga a valóság úgy ahogy van, rossznak és értelmetlennek tűnik, a hétköznapi dolgok is. Sokszor elkap a pánik, félek a végleges megőrüléstől. Próbálok új dolgokba fogni, de visszatart egy érzés, hogy ennek semmi értelme és nem is érdekel igazán. Depressziós, pánikos családból származom, sok életörömöt nem láttam magam körül,ráadásul pár rossz döntésükkel az önálló életemet is nagyon megnehezítették mire függetlenedhettem volna. Lehet a ok ez az "örökölt tehetetlenség"? Lehet ebből a "semmből" kiút? Tisztelettel: ZoltánA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy feltette a kérdését itt az oldalon. Mind a két kérdésére igen a válasz. Az elsőre igen, tehát jelenlegi affektív állapota mögött meghúzódhat az is, hogy milyen családból származik, milyen géneket örökölt, illetve, hogy milyen viselkedési mintákat látott gyermekként maga előtt. A második kérdésére is igen a válasz, vagyis van ebből kiút, esetleg érdemes lenne felkeresni egy pszichiátert a diagnózis felállítása, illetve a gyógyszeres kezelés megkezdésének az érdekében, valamint ezzel egy időben egy pszichológust is a korábbi sémáik feltársa és felülírása céljából.
üdvözlettel
Dr. Hollósy-Vadász Gábor pszichológus
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
