Döntésképtelenség többszöri szakítás után és költözés miatt

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező, először is örüljön nagyon a szerelemnek, az kincs, bármely életkorban. Nagyon fontos, hogy tegyenek érte, hogy a kapcsolatuk tényleg jól működjön - ez valódi, erőfeszítést kívánó lelki, kapcsolati munka, bárki bármit mond is az "igazi" megtalálásának romantikájáról. Ennyit szeretnék most a "párkapcsolati tanácsadás" témakörhöz mondani, amit Ön választott a kérdése fő témaköréül. Én a témakörökhöz hozzávettem a "családterápiát" is. Ugyanis az Ön életében egészen biztosan fontos kérdés az is, hogy milyen kapcsolatban van a szüleivel. mennyire vált független, autonóm, az életét önállóan irányító felnőtt emberré, és mennyire maradt a szüleinek gyermeke? Ez a kérdés természetesen NEM arról szól, hogy szereti-e vagy sem a szüleit, hanem arról, hogy a korábbi felnőtt-gyerek kapcsolat vajon ténylegesen felnőtt-felnőtt kapcsolattá vált-e. Nem írt sokat a szüleivel való kapcsolatáról, de annak a kevésnek alapján, amit írt, azt gondolom, hogy a jelenlegi életkörülményei (hogy a szülei szeme előtt van, és áthallás is van a lakrészük között) nem teszik lehetővé a valódi függetlenséget. Hogy mást ne mondjak: hogy lehet úgy önfeledten szexuális életet élni, ha oda kell közben figyelniük, hogy mi hallatszik át? Tartok tőle, hogy sehogy... Megértem, hogy szereti a szüleit/hálás nekik. De azt is gondolom, hogy a szeretetét és háláját nem biztos, hogy úgy kell kifejeznie, hogy velük marad közös háztartásban, olyan közös házban, ahol hallják és látják egymás napi életét. A gyerekek általában el szoktak költözni a szüleiktől, és a fő ok az szokott lenni, hogy a saját életüket kívánják élni, függetlenül. A szülőktől elköltöző gyerekek többsége, túlnyomó többsége, nem azért költözik el a szülőktől, mert nem szereti őket, hálátlan, vagy hideg szívű, hanem azért, mert a szülőkkel való együttélés olyan életvitelt kényszerítene ki, ami a gyerek és/vagy a szülő számára elfogadhatatlan, vagy boldogtalanságot szül. Érdemes lehet pszichológussal személyesen is konzultálnia - hogy olyan megoldást tudjon találni, ami lehetővé teszi az Ön számára, hogy a szülei iránti hála, és a szerelme iránti érzelmei ne ütközzenek össze. Vagy ne nagyon... A három ponttal arra szeretnék utalni, hogy ez a helyzet járhat konfliktusokkal bár, de nem minden konfliktust muszáj mindig elkerülni. Mert lehet, hogy a nagy szerelem megéri, hogy az életét átalakítsa, amit én nem neveznék önfeladásnak, vagy legalábbis egyáltalán nem szükségszerű, hogy az legyen. És nem hiszem, hogy hálátlan volna az a gyerek, aki a párjával kíván élni, és nem a szüleivel. Üdvözlettel: Biró Eszter