depresszió és párkapcsolat

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Virág! Engedje meg, hogy a válaszadást kérdések feltevésével kezdjem. Azt olvasom, hogy a párja döntött az összeköltözés mellett. Ön is ezt szeretné, vagy Ön csak alkalmazkodik? Beszélgettek már az összeköltözésről, arról, hogy ez milyen változásokat jelentene? Mondta neki, hogy fél? Azt meg tudja fogalmazni, hogy mitől fél, mi az, amit fenyegetőnek él meg? A szülők bántásától vagy az anyagi biztonság megrendülésétől tart? Esetleg attól, hogy ezzel megszűnik annak a lehetősége, hogy Ön baj esetén „elmenekülhessen”, visszatérhessen a kollégiumba? A jelenlegi helyzethez mit szólnak a szülők? Mit jelent, hogy a párja szülei megtiltják? Furcsállom a megtiltás kifejezést. Egy 35 éves felnőtt már nem a szülők engedélyét szokta kérni, hanem megbeszél velük dolgokat. Azonban, ha a párja terve a szülők lakásában való együttélésre vonatkozik, akkor lehet alapja a félelmének, az ellen jogosan tiltakozhatnak a szülők. Azt tanácsolom, hogy beszéljenek nyíltan egymással. Ha mindketten szeretnék szorosabbá fűzni a kapcsolatukat, ha úgy érzik, hogy együtt elég erősek ahhoz, hogy az esetleges nehézségeket is megoldják, akkor felnőttként vállalják fel a család többi tagja előtt is a döntésüket. A terveikről egyeztetessenek a szülőkkel. Lehet, hogy támogatják Önöket, lehet, hogy nem. Sok olyan hosszú távon jól működő kapcsolat van, melyben egyik vagy mindkét fél szülője ellenezte eleinte valami miatt a fiatalok választását. Ha bíznak egymásban, ez is csak egy azon problémák sorában, melyeken közös erővel túl lehet jutni. Kölcsönösen tiszteletben kell tartaniuk a határokat. Egyértelműen jelezzék a szülők felé, hogy mibe nem engednek beleszólást, mi az, ami nem kérdéses az Önök számára (pl. egymás választása), ugyanakkor legyenek figyelemmel az ő érdekeikre is. Nem kötelesek anyagilag támogatni felnőtt gyereküket, nem várható el, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hogy az ő lakásukban lakjanak. Talán lakhatnak párjának a lakásában, ami bevétel-kiesést jelent, de dönthetnek úgyis, hogy egyelőre közösen bérelnek egy lakást, vagy várnak még az összeköltözéssel. Sokféle elfogadható megoldás lehet, de csak akkor van esély arra, hogy meg is találják azokat, ha egyenrangú félként képesek beszélni egymással az érzéseikről, a félelmeikről, a vágyaikról, a terveikről. Sok sikert kívánok hozzá! Ha pedig úgy érzi, hogy ez egyedül még nem megy, beszéljen kezelőorvosával, próbálják megtalálni mi válthatta ki egy éve depressziójának súlyosbodását, lehet-e köze mostani bizonytalanságához. Illetve közösen is kérhetnek segítséget családi konzultációval foglalkozó pszichológustól vagy mediátortól is. Üdvözlettel: dr. Rostás Rita