Családfő

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Katalin! Levelében két témát említ, az egyik a női-férfi szerepkörök és viszonyulás, a másik pedig a meddőség. Ha jól értem, akkor eddig is problémája volt azzal, hogy nem igen tudta megélni nőiességét, míg most ez még jobban hangsúlyos lett a meddőség miatt. Azt szeretné, hogy megélhesse a gyászt, a hiányt, a fájdalmat, szomorúságot, de ha valakit állandóan "pesztrálni" kell, akkor ezt nem tudja. Szerintem levelében nagyon konkrétan megadja a választ: " képtelen vagyok "főnök" lenni" Mi lenne, ha ezt felvállalná, ha engedélyt is adna magának? Talán épp ez segítene abban, hogy átgondolja a saját női energiáit, feladatait és egyszerűen csak kilépne azokból a helyzetekből, melyek ezeket a női energiákat nem szólítják meg. Így a párja is több területet kaphatna saját erőinek, képességeinek rendezésére, kipróbálására. Azt gondolom, hogy egyetlen nőnek sem az a dolga, hogy megnevelje és felnevelje a férjét. Ha valakinek nem voltak igazi férfi mintái gyerekkorban, abból még nem következik egy az egyben, hogy ő nem tud férfiként jelen lenni egy kapcsolatban. A felnőtt embernek mindig van egy új esélye a második születésre, amikor már tudatosan eldöntheti a saját útját, megkeresheti a saját erőforrásait. Ebben lehet a támogatója, beszélgethetnek arról, mi tenné őt érettebbé, de a fő hangsúly mégis csak azon legyen, hogy Ön hogyan tud kiteljesedni mint nő, hogyan tudja jól érezni magát a kapcsolatában és hogyan tudja termékenyé tenni a környezetét a céljai, életfeladatai által. Azt gondolom, ha ez lesz a szeme előtt, akkor teret kaphatnak más energiák és az egyensúly sem fog felborulni. Kívánom, hogy így legyen és az Önök között lévő szeretet megtartó erő tudjon lenni mindvégig eme út bejárásakor. Üdvözlettel, Balázs Nelli