A kérdés
Szó szerint szenvedek azért, mert nem vagyok jó másokkal beszélni, annak ellenére, hogy szeretek velük ülni és társadalmi ember lenni akarok, de amikor valaki fáj nekem, vagy ha olyan helyen vagyok, ahol válaszolni kell, visszahúzom és elhallgatom, mert nem tudom, mit kell mondani, a kommunikációs készségek nagyon gyengék, mert gyermekkorom óta elszigeteltek vagyok nem Sokat beszélek. .egyetemi szinten: rosszul éreztem magam magatartásomatól, így utálom magam, bár sok barátom van, de attól tartok, hogy viselkedésem és szégyenlétem miatt el fogom veszíteni őket. Néha megértik, hogy nem akarok beszélni velük, és valóban remélem, hogy beszélni fogok, és amikor megpróbálok beszélni, nem tudok, és nem találom. Valami vagy témám, amivel beszélek, így mások távolodnak tőlem, mert unalmasnak érzik magukat, meg akarok változtatni és javítani magam és személyiségem, de nem tudom, hogyan lehet ezt megtenni, ezért kérlek, segíts nekemA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Kérdező! Azt olvasom, hogy szenved a társas helyzetekben, és fél megnyilvánulni mások előtt. A fájdalom és a szégyen amit említ, nagyon erős érzések, őszintén együttérzek Önnel. Azt is nehéz lehet megélni, hogy mások távolodnak, és nem tudom megállítani a folyamatot. Az a benyomásom, hogy tele van olyan ítéletekkel saját magával kapcsolatban, amik tovább nehezítik ezeket az egyébként sem könnyű helyzeteket. Úgy gondolom, hogy az alacsony önértékelése az egyik elsődleges téma, amivel érdemes lenne foglalkoznia. Az önutálat talaján nem könnyű elindulni mások felé, hisz ha önmagát utálja, akkor nehéz egy kapcsolatban azt mutatnia, hogy érdekes, izgalmas, értékes ember. A másik téma ami a levele kapcsán eszembe jutott, a biztonság. Hogy mennyire érzi magát biztonságban például egy baráti beszélgetésben. Mennyire mer előjönni a csigaházából, és megmutatni magát, esendőn, tökéletlenül. Amíg nem érezzük magunkat biztonságban, nem csoda, hogy nem tudunk jól kommunikálni. Hiába gondolja azt, hogy egy adott helyzetben, egy adott módon kellene viselkednie, úgy tűnik ösztönös szinten egész más történet zajlik. Ebből az egy levélből nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, de az a meglátásom, hogy Önnek nem kommunikációs tréningre van szüksége, hanem egy olyan támogató, megtartó folyamatra, ami segít, közelebb kerülnie önmagához és megalapozni a biztonságát a világban. Javaslom, hogy keressen fel egy olyan szakembert, akivel közösen el tudnak indulni ezen az olykor fájdalmas, mégis felemelő úton. Sok sikert és minden jót kívánok Önnek mindehhez. Üdvözlettel: Peringer SzilviKiemelt szakemberek a témában
-
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
