Bizalmatlanság!!

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Kérdező! Igazán nehéz időszakon mennek keresztül, melyet nehezít egy elgyászolatlan trauma súlya is. Érthető, hogy tele van aggoldalmakkal és félelemmel a jövő iránt. Soraiból azt olvasom ki, hogy nem telt el még sok idő a veszteségük óta, és az a benyomásom, hogy ennek közös feldolgozása szintén elmaradt. Egy gyermek születése alapjában borítja fel a párkapcsolat addigi menetét; átalakulnak az addigi szerepek és a női testt, mely alapjáraton komoly krízis elé állítja a nőket. Emellett a kapcsolat minőségének folyamatos átalakulását mindkét fél megszenvedi. Ebben az alapvetően nehéz időszakban egy gyászélményt is el kell vinniük a vállukon. Úgy tűnik, hogy próbálják úgy folytatni életüket, mintha mi sem történt volna. Nem éreztem azt, hogy képesek lennének beszélni a fájdalomról, a tragédia keltette érzéseikről. Iker elvesztése esetén külön nehéz, hogy az életben maradt gyermek folyamatosan emlékeztet a másik hiányára. Tele vagyunk kérdésekkel és feszültséggel. De ezek az érzések nem ott tudnak kijönni, ahol valóban kellene. Ön az anyasággal kapcsolatos elfoglaltságba, a párja a munka rutinjába menekül, féltékenységi játszmákon keresztül tud elvezetődni. Nem kétlem, hogy sok női munkatársa van a párjának, értem az aggodalmát is. De ha korábban rendszeresen feszültséget okozott az ön féltése, akkor nem lehet azon meglepődni, hogy ebben az többszörösen nehezített időszakban azonnal robban a férfi, amikor megvádolják. Nem tudhatjuk, hogy mi zajlik a munkahelyen, de az természetes, hogy a munkatársakkal szemben másként viszonyul. Magukra és egymásra is haragszanak a gyermeküket elvesztő szülők. Keressenek ezeknek az érzéseknek más levezető csatornát. Természetes, hogy tele vannak értetlenséggel, haraggal, bűntudattal, fájdalommal. Magától ez nem múlhat el, csak a feldolgozás útján. Ennek első lépése lehet egy nyugodt, tisztázó beszélgetés, amikor elmondják egymásnak, hogy mit éreznek, miért feszültebbek, mit jelent az önök számára ez a veszteség. Az elnyomás nem teszi semmissé azt, ami önökben van, bár nagyon sok gyermekét vesztett szülő ezt a "megoldást" választja. Próbálják megoldani a helyzetet, és ha úgy érzik, nem sikerül továbblépni, megoldást jelenthet a párterápia. Sok erőt és kitartást kívánok, és köszönöm megtisztelő bizalmát! Üdvözlettel: H.