A kérdés
Tisztelt Pszichológus Hölgy/Úr! Több mint 1évvel ezelőtt megismerkedtem egy éppen válófélben lévő férfival, rögtön fellobbant közöttünk a tűz, mondhatni minden passzolt, csak hangulatváltozásai voltak, nem nagyon volt önbizalma, a válópere és az exneje miatt. Ezért felkeresett egy pszichológust (nőt). Szorgalmasan eljárt a kezelésekre és bízott benne, hogy ez segíteni fog rajta. Az első döbbenet akkor ért, amikor az egyik kezelés után azt mesélte, hogy szóhoz nem nagyon jutott, mert a pszichológus a saját válóperéről intim életéről mesélt végig a kezelés alatt. (elvált 36 éves nőről beszélünk, 1gyerekkel). Ettől fogva, többször hangoztatta, hogy ő nem áll még készen 1 komolya kapcsolatra, neki még az önbecsülése a béka s... alatt van a doktornő is megmondta. 8hónapnyi együttlét után szakítottam vele, pedig szerettem...de nem akart felvállalni a nagyvilág előtt. Szakításunk után, pár héttel tudomást szereztem arról, hogy a kezelőorvosa, az elvált pszichológusnő hozzá költözött, 2-3 hétnyi "járás" után. Nem tudom azóta sem túl tenni magam ezen, hogy valaki hogyan képes ilyenre, pszichológus létére. A kezelések alatt a páromat folyamatosan azzal "hipnotizálta" hogy Ő még alkalmatlan egy komoly kapcsolatra, ne folyjon nagyon bele. Most ott tart a dolog, hogy pár hónap együttélésük után, a volt párom képtelen a szexuális együttlétre, mert csak rám tud gondolni. Közben én már nyitottam egy új kapcsolat felé, de még Őt szeretem. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem tudnám ezek után újrakezdeni vele. Viszont túltenni sem tudom magam ezen az egészen, hogy ez hogy történhetett meg....azt hittem ilyen csak a filmekben van!! :(A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Tisztelt Kérdező! Kérdése sajátos háromszöghelyzeteket ír le: először a férfi "önbizalomhiánya" állt kapcsolatuk útjába, aztán meg "a pszichológusnő", aki végül "elszerette" a választottját. Ez utóbbit, érthető módon, különösen sérelmesnek érezheti, hiszen a pszichológusoknak a pácienseik érdekeit illene szem előtt tartaniuk, akiket nem lenne szabad saját érzelmi igényeik kielégítésére használniuk. A félreállítottság, a mellőzöttség versengő érzéseket kelthetett magában. Valamennyi elégtételt adhat az a tudat, hogy a párja mégsem tudja élvezni a pszichológusnővel való kapcsolatát, mert szex közben "csak Önre tud gondolni". Valóban, egy új kapcsolat, amelyben párja fölvállalja magát, gyógyír lehet a női büszkeségén esett csorbára, ugyanakkor időre lehet szükség a csalódás feldolgozására. Megértem a pszichológusnővel szembeni értetlenségét, bizalomvesztését és szemrehányó érzéseit -- tettei nem helyeselhetők. (Attól függően, hogy a pszichológusnő milyen további klinikai képzettségekkel rendelkezik, egyre szigorúbb szakmai etikai szabályoknak kell megfelelnie, amelyek tiltják a terapeuta és a páciense közötti szexuális kapcsolatot, tehát az etikai vétség gyanúja is fölmerül.) Vegye észre azonban, hogy a történtekért a partnere ugyanolyan mértékben felelős, hiszen felnőtt férfiként ő választott a pszichológusnő és Ön között. A lényeg azonban az, hogy Ön volt az, aki egy darabig benne maradt egy olyan kapcsolatban, amelyben a férfi - azzal, hogy nem vállalta fel Önt - nem bánt magával egyenrangú félként. A megoldást abban látom, hogy levonva a tanulságokat, el kell engednie volt barátja iránti érzelmeit. És legközelebb csak olyan kapcsolatba szabadna belemennie, amelyben kezdettől fogva átélheti a méltó bánásmódot. Szükség esetén, a helyzet átgondolásában egy (a történtek után mindenképpen etikailag feddhetetlen) pszichológus is sokat segíthet.