A kérdés
Kedves Segítő! Párommal 9 hónapja élünk együtt, nem sokkal előtte vált el (akkor még nem voltam a képben). Van egy 12-13 éves lánya, akivel rendszeresen találkozunk, de nem velünk él. Az apa-lánya kapcsolatban előfordulnak olyan jelenségek, melyek számomra nem férnek bele sem a lány szempontjából az érési folyamatában, sem a mi kapcsolatunkban, az én szerepemben. Ilyenek pl. séta közben a lánya fogja az apja kezét, akár engem hátrahagyva; filmnézés közben apa középen, a lány és én a két oldalán mindketten abban a szerepben, mintha párja lennénk, érintés, a lány hozzábújik, rá teszi a lábát, simogatás; vagy kettesben néznek így összebújva valamit; a lány az ölébe ül és átölelik egymást. Számomra ez frusztráló, mert úgy érzem, hogy lánya a szerelme, és hogy nem tudja őt korának megfelelően kezelni. Ő úgy véli, ez rendben van, nincs ebben egészségtelen, hisz nem szeretkezik vele, és azt várja, hogy én elfogadó legyek. Lányával jó kapcsolatom van, de az apával nem jutunk közös nevezőre.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Hajni !
Nem szokatlan egy kamasz kislánytól az apához való ragaszkodása. Jelen esetben viszont rivalizál magával, az apát szeretné kisajátítani, illetve ő legyen az első helyen.
A kislány fejlődésének szempontjából fontos az apai elismerés, ez megalapozza a majdani párválasztását is. Fontos, hogy az apa kifejezésre juttassa: szépnek látja a lányát. De nem lépheti át a nőiességének privát szféráját, még jó szándékú bírálatokkal és kritikával sem. Minden kislánynak az apukája az első szerelme. A pubertás idején jelenik szexuális érdeklődés. Az apa lánya a kapcsolatnak a szexuális része tiltott. Az apa megjegyzése, hogy nem szeretkezik vel, hüm, egy kicsit ízléstelen, remélhetőleg nincs benne rejtett szándék.
Üdvözlettel
S.F. Irma
Kiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
-
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
