A kérdés
21 éves fiú unokám egy éve Írországból hazaköltözött .A fiam válása után 2011-ben a két unokám az édesanyjukkal és az akkori férjével mentek Írországba. Sajnos a válás körüli események érzésem szerint megviselték a gyerekek lelki világát, különösen a fiúét. A kislány akkor öt éves volt. Az édesanyjuk az utolsó időszakban már az édesapjukhoz ,sőt hozzám sem engedte a gyerekeket. Az unokám Írországban leérettségizett.Amikor 2017. novemberben hazajött két hónapig az édesapjánál volt és dolgozott. Hozzánk költözött.Két kikötésem volt dolgozni és tanulni kell. Egy év eltelt nem tanul, nem dolgozik és a mai napig nem tudok belenyugodni július 16.án többszöri kérés után elküldtük. Albérletben lakik amit az édesanyja finanszíroz.Többször volt állás interjún ,pár napot dolgozott , majd kilépett vagy elküldték.Van egy barátnője napokat nála tölt Születésnapomon nem hívott karácsonykor nem jött.Édesapjával is hasonló a viszony.A család minden tagja segítette, de hiába.Segíteni szeretnék.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Érthető, hogy szeretne segíteni unokájának és gondoskodni arról, hogy jövője megfelelően alakuljon. Az alapján, amit leír, nehéz eldönteni, miért nincs az unokájának motivációja a tanulásra vagy a munkára. Lehet, hogy még keresi az útját és pályaorientációra lenne szüksége, mi az, ami érdekli, amit szívesen csinálna, vagy egyéb pszichés problémák állnak a háttérben, esetleg a családi feszültségek. Ha az édesanyja finanszírozza a lakhatását, akkor nincs is rákényszerítve arra, hogy pénzt keressen, fontos, hogy ne kapjon meg mindent erőfeszítés nélkül. Amennyiben további tervei lesznek esetleg a barátnőjével, vagy bármi más téren (pl. szeretne venni magának drágább dolgokat, telefont, tévét stb.), akkor szüksége lesz anyagiakra, és meg fogja magának teremteni, vagy ha nem tudja, akkor ehhez segítséget fog kérni Önöktől, vagy szakembertől valószínűleg. Ebben az életkorban, ha a szülők vagy a nagyszülők erőteljesen javasolják, mit tegyen egy fiatal, gyakori, hogy épp az ellenkezőjét csinálják, így nem javaslom, hogy erőltesse a munkát, bár nehéz, de ezzel a helyzettel magára kell hagyni egy időre, és csak akkor segíteni, ha ő kéri. Amíg ő nem kéri, addig nem lehet, nem is tudna, viszont akkor kereshetnek együtt megfelelő iskolát / munkahelyet, amit ő is szeretne, hogy a maga útját járja. Az tud leginkább rá hatni, aki a legközelebb áll hozzá a családban, a rokonságban, baráti társaságban. Ha az önállósodás így nem indul meg, akkor fokozatosan kell rászoknia, például először csak egyre több dolog legyen rábízva, aztán részmunkaidős állás, hogy ne legyen egyszerre sok neki. Akkor az is szóba kerül, hogy pszichés megsegítést kapjon, vannak erre ingyenes lehetőségek is, vagy csoportok, ha ő ebbe beleegyezik. Segíthet az is, ha erre lehetőség van, hogy az egész család üljön le beszélni erről esetleg szakemberrel együtt, hogy kinek mi a célja, ki mit szeretne és hogyan lehetne megoldani ezt a problémát. Ha nem tud elmenni sem dolgozni, sem tanulni, akkor megbeszélni, mi ennek az oka, meddig tarthat, amíg össze tudja magát szedni, határidőket meghatározni célkitűzésekkel, olyanokkal, amiket tud teljesíteni, amikben közösen egyeznek meg. Ez lehet az is, hogy szakemberhez fordul, vagy hogy elvállal legalább egy néhány órás állást, attól függ, ő mit szeretne és Önök hogyan tudnak ehhez viszonyulni. Ezek az apróbb célkitűzések erősíthetik az ő hatékonyság érzését és növelhetik a motivációját.