Új év, új fogadalom, új kommunikációs stílus

Oly sokszor elhatározzuk, hogy legközelebb nem így lesz, mégis újra meg újra átéljük, hogy az ünnepi rohanást – amit most még a naptár is fokozott a szombatra eső szentestével – kísérő stresszben egymást hibáztatjuk. Jobb esetben elpárolog a harag, mire az ajándékok kicsomagolásához érünk, de nem ritka az sem, hogy még akkor is a fáradtság és a rossz szájíz uralkodik a hangulatunkon.

Sokan, sokszor próbálkoztunk már csökkenteni a karácsonyt övező elvárásokat, igyekeztünk korábban vásárolni, kevesebb fogással, csak néhányfajta süteménnyel készültünk, de aztán valahogy ismét félrecsúszott minden, és megint elhangzottak a párunkat (szüleinket, gyermekünket) hibáztató mondatok: a Te mindig…; rád sose lehet számítani…; mások első szavára bezzeg azonnal képes vagy…; nem csoda, hogy kiborultam, hisz Te …; szörnyű vagy….

Ezek a szaknyelven „Te közlések” arról szólnak, hogy a másik mit csinál – és mivel épp feszültek, dühösek vagyunk –, miben hibázik, mit ront el. A természetes reakció az ezt hallgató félben a lázadás, a tiltakozás a helyzettel, illetve az ilyeneket hangoztató személlyel szemben. Válasza nem nagyon lehet más, mint viszonttámadás vagy védekezés. A kellemetlen hangulatot biztosan, a veszekedést vérmérséklettől függően alapoztuk meg.

Ezzel szemben használjuk a "Te közlések" helyett  az úgynevezett „Én közléseket”, amelyek a saját érzéseinkről, vágyaink kifejezéséről szólnak: „Ilyenkor karácsony előtt mindig nagyon feszült vagyok, szeretném, ha minden jól sikerülne. Ha az utolsó …-ig vársz a fa megvételével (felállításával), akkor úgy érzem, …, én meg attól tartok (amiatt aggódom)… ezért kérlek…” Ha így fogalmazunk, sokkal inkább számíthatunk arra, hogy a másik fél empátiáját ébresztjük fel, megértés keletkezik benne irányunkban. Az azonnali, zsigeri elutasítás helyett nagy valószínűséggel meghallgatásra talál a kérésünk. Ha azt nem is ígérhetem, hogy minden vágyunk teljesül így, de arra van esély, hogy vita helyett a megoldás keresése következzék be.

Legyen tehát az idei újévi fogadalmunk, hogy változtatunk kommunikációs stílusunkon! Próbáljuk ki, milyen hatása van, ha nem hibáztatjuk a másik felet, ha a sértő, megsemmisítő általánosítások, másokkal való összehasonlítgatások, vádaskodások, gorombaságok helyett, ezentúl a tényekről, a véleményünkről, az érzéseinkről, és az igényeinkről beszélünk. Ha már januárban elkezdjük, van esély rá, hogy nyárra már megszokottá válik, így nem csak a karácsonyi ünnepek alatt fejezhetjük ki egymás iránti tiszteletünket ezen a módon is.

Boldog, egymásra jobban odafigyelő új esztendőt kívánok! dr. Rostás Rita