Tévhitek a gyászról és az azzal való megküzdésről

A veszteségélmények az élet természetes velejárói, mindannyian megtapasztaljuk a gyász fájdalmas érzéseit. A gyász egy természetes reakció, mely során egészen különböző és akár szélsőséges érzéseket élhetünk át. Ezek az érzések is természetesek és normálisak. Minden kapcsolat egyedi, éppen ezért minden gyászfolyamat és minden gyógyulás is egyedi. Sokszor ez nagyon különböző, akár ellentmondásos érzéseket, gondolatokat is magában foglal. Egy szerettünk halálakor egyszerre élhetjük át a fájdalmat, hiánya miatt, de közben megkönnyebbülést is érezhetünk, hogy nem kell tovább szenvednie. Egy nem működő kapcsolat vége felszabadító is lehet, hiszen véget vet egy örökös konfliktusnak, ugyanakkor félelmetes is lehet, hogy rátalálunk-e a megfelelő partnerre, lesz-e boldog kapcsolatunk. A halálon és a szakításon kívül is számos veszteség érhet minket életünk során, ami ambivalens érzéseket kelthet bennünk. Egy költözés, egy munkahelyváltás, egy függőségünkről való lemondás, egészségi állapotunk megváltozása, a bizalom elvesztése egy kapcsolatban, biztonságunk vagy testünk feletti kontroll elvesztése például szexuális abúzus esetén, de akár egy házasságkötés vagy egy iskolakezdés is indíthat gyászreakciót, hiszen új szakaszba lép életünk, ezzel búcsút intünk egy korábbi időszaknak. 

Bár a gyász jelen van mindannyiunk életében, mégis rengeteg tévhit, elfojtás, tájékozatlanság veszi körül a témát. Bizonyos eseményekre a társadalom nem is gondol gyászként, pedig belegondolva veszteséggel jár, teljesen természetesen vált ki ilyen folyamatot. De még az egyértelműen gyászként kezelt helyzetekben is rengeteg téves mítosz, tanács kering, hogy hogyan „kell” megküzdeni érzéseinkkel. John W: James és Russel Friedman Gyógyulás a gyászból című könyvében összegyűjtötték a munkájuk, életük során tapasztalt 6 talán leggyakoribb kezelési javaslatot, amivel szinte valamennyien találkozunk életünk során. 

1.Ne légy szomorú!

„Ne sírj…!”, „Ne szomorkodj…!”, „Szedd össze magad…!” 

Sokszor próbálhatnak minket hasonló mondatokkal vigasztalni, ahelyett, hogy elfogadnák természetes érzéseinket, megengednék, hogy megéljük, kimutassuk fájdalmunkat. Ha már gyerekként efféle üzeneteket kapunk, természetessé válik számunkra, hogy nem lehet szomorúnak lenni, ha veszteség ér minket, nem érezhetjük magunkat rosszul. Pedig a szomorúság, a fájdalom természetes emberi érzések, amiket bár nehéz lehet elviselni, de helyük van életünkben. 

2.Pótold a hiányt!

„Veszünk helyette újat”, „Lehet még ezer új kapcsolatod!”, „Úgyis találsz jobbat”

Gyakran tűnik logikus vigasznak, ha egyből a hiány pótlásának lehetőségére hívjuk fel a figyelmet. Azonban, ha egyből a hiány pótlására koncentrálunk, azzal veszteségünk nem kerül feldolgozásra, a pótlás nem törli el fájdalmas érzéseinket. Sokan megtanuljuk, hogy ne mutassuk ki, ne beszéljünk róla, de a szomorúság, a hiányérzet bennünk marad. 

3.Gyászolj egyedül!

„Hagyd egy kicsit egyedül, hadd szedje magát össze!”, „Ne rontsd el mindenki hangulatot, ha sírsz, menj a szobádba!”

Sokan érezhetjük, hogy szomorúságunk, nehéz érzéseink mások terhére vannak, jobb, ha azokkal egyedül maradunk, magunk birkózunk meg. Mivel sokszor valóban nem tudják az emberek, hogy hogyan reagáljanak, hogy kezeljék a helyzetet, könnyebb megoldás számukra is, ha magunkra hagyhatnak minket, mindezt úgy csomagolva, mintha erre lenne szükségünk. Talán már mi magunk is megtanultuk, hogy ezt kell tennünk. Lehet, hogy tényleg erre van szükségünk. De ha csak nem ismerünk más utat, nem próbáltuk még nem egyedül feldolgozni a gyászunkat, akkor lehet, hogy ez a téves berögződés az, ami megnehezíti vagy ellehetetleníti számunkra a valódi gyászfeldolgozást. 

4,Az idő mindent megold.

„Idővel jobb lesz”, „Az idő minden sebet begyógyít”

Talán a legelterjedtebb és legtöbb kárt okozó hiedelmünk a gyásszal kapcsolatban. A feltételezés, hogy egy érzésünk idővel, valami csoda folytán magától megváltozik, kissé megmosolyogtató. Más fájdalmak esetén eszünkbe sem jutna hasonlót tanácsolni. Ha valaki eltöri a karját, nem abban bízik, hogy az idő begyógyítja. A csontot helyre kell illeszteni, gipsszel rögzíteni, hogy aztán lassan begyógyulhasson. Nincs ez másként érzelmeinkkel sem. Az idő önmagában nem old meg semmit. Amit teszünk az eltelt idő alatt, az fog segíteni, hogy feldolgozzuk veszteségünket. 

5.Légy erős (másokért)!

„Légy erős édesanyádért!”, „A gyerekek miatt tartani kell magad”

Talán az egyik legzavarosabb hiedelem, hiszen nem lehet pontosan tudni, mit is jelent erősnek lenni. Nagyon különböző, hogy ki mit gondol erőnek. Sokak számára a „Ne légy szomorú!” és a „Gyászolj egyedül!” mítoszokhoz hasonló, mégis szigorúbb lehet a jelentése. Hiszen erősnek lenni több mint nem szomorkodni és mindezt csak mások előtt elrejteni. Aki erős, az egyedül is erős. Erőt várnak egy olyan helyzetben, amikor éppen a legsebezhetőbbnek érezzük magunkat. Ha mindenképp erős szeretnél lenni, legyen erőd szembenézni a fájdalmaddal és megélni a gyászt. 

6.Foglald el magad!

„Kicsit aktivizálni kéne magad!”, „Jobban le kéne foglalni magadat!”

Mennyi idő jut fájdalmunk feldolgozására, a gyógyulásra, ha minden percben igyekszünk elfoglalni magunkat? Semennyi. De akkor mit érünk el vele? Elterelhetjük figyelmünket, túlélhetünk még egy napot. De a nap végén, ahogy elcsendesedünk, újra megjelenik az üresség és a gyász. Ahogy az idő se gyógyítja be varázsütésre összetört szívünket, úgy az elfoglaltságok se fognak segíteni hosszútávon. Csak kimerültek, túlhajszoltak leszünk és fájdalmunk se fog enyhülni. 

Mi segíthet?

Fogadjuk el, hogy a gyász a veszteségre adott természetes reakció. Emberi válasz, amelyből tudjuk, hogy jelenleg a dolgok nem olyanok, mint előtte voltak. Normális, ha lesújtva, elveszettnek, zavarodottnak, csalódottnak érezzük magunkat. De ugyanúgy természetes, ha megkönnyebbülést, felszabadulást érzünk.

Kezdjünk neki még ma! Minél előbb vágunk neki a feldolgozásnak, annál könnyebb lesz a dolgunk. Keressünk valakit, akivel biztonságban érezzük magunkat, akinek őszintén tudunk beszélni érzéseinkről, akiben megbízunk és aki elfogad minket. Ha nincs ilyen személy, akkor egyedül is belevághatunk, de ne féljünk szakembert keresni, ha szükséges! 

Vizsgáljuk meg a fenti tévhiteket! Melyikkel találkoztunk már, milyen tapasztalataink vannak velük? Vannak-e más közhelyek, amiket ismerünk a gyásszal kapcsolatban? Azonosítsuk, hogy milyen tevékenységekkel próbáltuk eddig kezelni fájdalmunkat! Tipikus lehet az evés, az alkoholfogyasztás, a sportolás, a fantáziálás, az elszigetelődés, a szex, a vásárlás vagy a munkába menekülés. Legyünk magunkkal teljesen őszinték, de fontos, hogy ne ítélkezzünk! 

Talán furcsán hangzik, de segítségünkre lehet, ha számba vesszük életünk összes korábbi veszteségét is. Így megvizsgálhatjuk rájuk adott reakcióinkat, tévhiteinket és menekülési módszereinket. A gyászt sokan a halállal, szakítással azonosítjuk, pedig rengeteg más esemény is ide tartozik. A gyász olyan, egymásnak ellentmondó érzések csoportja, amelyet valamilyen ismerős viselkedésminta vége vagy megváltozás okoz. Ha minden olyan élményt összeszedsz, ami negatív érzelmeket keltett benned, nagyot nem hibázhatsz.  Veszteségeidet diagrammon ábrázolhatod is. A fenti kérdéseket végig gondolva, őszintén átbeszélve valakivel már megkönnyebbülést érezhetsz, de fontos, hogy ez a pár tanács a teljesség igénye nélkül készült. Ha még többet olvasnál a témában, ajánlom a forrásként felhasznált irodalmat.  

Forrás: John W: James, Russel Friedman Gyógyulás a gyászból