A pánikkal szembe nézni- egy kliensem írása

A kognitív terápia egy megoldás orientált terápia, ami házi feladatokkal is jár. Kliensem házi feladata az volt, állítson össze, egy kis lépésekből álló reaális tervet, napról napra, hogyan juthat el bevásárolni. Mielőtt ide eljutottunk, sok mindent átbeszéltünk például, hogy hogyan lehet reálisan gondolkodni, ami inkább segíti őt, hogyan tudja légzéssel megnyugtatni önmagát, hogyan tud kapcsolódni a jelenhez és másokhoz, stb. Itt olvashatjátok a házi feladatát, ami nagyon tanúlságos, nagyon köszönök ezúton is, hogy közzé tehetem.

No, és most a tervről. Egész nap ezen gondolkoztam. Szépen össze is állt a fejemben, egy kivitelezhetőnek tűnő terv, arról, hogyan tudnám felépíteni lépésről-lépésre azt, hogyan jutnék el a Lidlbe. Le is írhatnám, de így estére, arra jutottam, hogy vannak nagyobb problémáim is. Ezért a terv nem arról szól, hogy jutnék el egy boltba, hanem arról hogyan építhetem újjá önmagam. Azt a valakit, aki valójában vagyok, de senki sem ismeri -még én sem igazán- mert az évek folyamán elnyomtam magamban, mert úgy gondoltam hogy nem elég jó, nem elég szerethető, szóval egyszerűen nem elég. Folyton meg akartam feleni mindenkinek, azt akartam, hogy mindenki olyannak lásson, amilyenek ő gondol, mert akkor fog csak kedvelni. Mindig hajszoltam a tökéletességet, amit persze sosem értem el. Sportoltam mert úgy gondoltam, ha nem vagyok sovány,jó alakú, feszes v kerek fenekű, nem találok majd pasit magamnak. A munkában is próbáltam mindig 100 %-ot nyújtani, mert meg akartam mutatni, hogy igenis én tudom megcsinálni a legjobban. A kapcsolataimban általában alárendeltem magam a másiknak, legyen az baráti, vagy párkapcsolat. Mindig figyeltem arra hogyan viselkedem, hogyan fejeztem ki magam, hogy ne legyek bántó vagy sértő. Soha nem mutattam ki a haragomat, a dühömet, sőt általában azt sem ha megbántottak valamivel. Amiről tudom hogy nem megy tökéletesen, abba bele sem kezdek, ezért nem beszélek idegen nyelven sem senki előtt , Johnt kivéve, mert félek, hogy esetleg kinevetnek. 

Úgyhogy, én azzal kezdeném ezt az egészet, hogy elengedem a tökéletes Én-ről alkotott képemet. Megengedem magamnak, hogy felvállaljam a testem olyannak amilyen és ne okozzon 2 falattal több étel lelkiismeret furdalást vagy azt hogy nem vagyok -és már nem is leszek- topmodell. Ezek uán is fogok sportolni, de csak akkor, ha van kedvem és annyit amennyi jól esik. A munkámat továbbra is rendesen ellátom majd, de nem csinálok belőle lelkiismereti kérdést, ha valami esetleg nem készül el, vagy hibázom. Arra fogok törekedni, hogy a kapcsoltaimban egyenrangú félként szerepeljek és igen is meg fogom mondani, ha valami nem tetszik, vagy rosszul esik. Ha valaki ezt nem tolerálja max nem keres többet. Nyitnom kell új emberek és új dolgok felé is, mert nagyon bezárkoztam mind érzelmileg, mind fizikailag. 

A fantasztikus pontatlan nyelvtudásomat pedig már csillogtattam is a 7végén. John hazajött a barátjával, aki már többször volt nálunk. Eddig nem nagyon szóltam hozzá, pont abból kifolyólag amit leírtam. Most folyamatosan beszélgettünk, úgy is, hogy nem egyszer vettem észre, hogy nem úgy mondtam vmit ahogy kellett volna és néha vissza kellett kérdeznem, hogy mit mondott, mert nem értettem. A másik hogy elmentünk tegnap vacsorázni és jött a vihar, amitől én nagyon félek. Kinn ültünk a félig nyitott teraszon, nagy szél volt vitt mindent, besötétedett,dörgött,villámott. Olyan világvége hangulata volt az egésznek. Már mindenki behúzodott a zárt részbe, mi meg sem mozdultunk. Éreztem hogy egyre nő bennem a feszültség mikor Robert közölte, hogy ez semmi, ahhoz képest, ami Afrikában szokott lenni és nyugodtan ettek tovább. És akkor eszembe jutott amiről beszéltünk, hogy ha most kell meghalnom, hát legyen. Úgy döntöttem, hogy nem érdekel, ha ők ilyen nyugodtak, én is az leszek, azt ha netán belém vág a villám, legalább egy jót ettem. John néha meglep dolgokkal, amit nem is néznék ki belőle. Ő tudja hogy félek többször rámnézett, egyszer mondtam neki ez jó terápia. Erre azt válaszolta hogy igen, mert így meglátom hogy nem történik semmi rossz. És igaza lett...