Mit tehetek, ha úgy érzem, nem tartok ott, ahol kellene?

Van, hogy mások életét szemlélve úgy érezzük: mindenki halad előre, csak mi maradtunk le valahol. Valaki megházasodik, gyermeke születik, lakást vesz, vezetői pozíciót kap, esetleg vállalkozást indít... Talán mindannyian átéltük már azt az érzést, amikor tartottunk a lemaradástól. Na de mit kezdhetünk mindezzel?!

Először is: vizsgáld meg a gondolatot!

A kognitív viselkedésterápia (CBT) egyik fontos kiindulópontja, hogy nem a helyzetek, hanem az azokhoz kapcsolódó gondolataink vannak hatással arra, hogyan érezzük magunkat.

Érdemes ezért megállni egy pillanatra, amikor azt gondolod: „nem tartok ott, ahol kellene.”

Kérdezd meg magadtól:

• Ki szerint kellene ott tartanom?
• Honnan származik ez az elvárás?
• Tényleg mindenki más előrébb jár, vagy csak azoknak a sikereit látom, akik éppen ezen a területen tartanak előttem?
• Milyen bizonyíték van arra, hogy „lemaradtam”?
• Mit mondanék egy hozzám közel álló embernek, ha ugyanezt mondaná magáról?

Már az is sokat változtathat a helyzeten, ha az automatikus „lemaradtam” gondolat helyett meg tud jelenni egy árnyaltabb mondat: „Most máshol tartok, mint ahogy korábban elképzeltem.”.

Ne csak azt nézd, hogy mit értél el, hanem azt is, hogy mi a fontos neked!

Elképzelhető, hogy nem is az fáj igazán, hogy nincs még saját lakásod, hanem az az elképzelés, hogy „ennyi idősen már kellene, hogy legyen”. Vagy nem feltétlenül a házasság hiánya okoz szenvedést, hanem az az érzés, hogy mások szerint már „ideje lenne”.

Érdemes ezért megkérdezned magadtól:

Ha senki máshoz nem kellene hasonlítanom magam, milyen életet szeretnék valójában?

Az ACT (elfogadás és elköteleződés terápia) szemléletében fontos szerepet kapnak a saját értékeink: azok az irányok, amelyek mentén élni szeretnénk, függetlenül attól, hogy éppen hol tartunk. Tehát nem az a kérdés, hogy megfelelsz-e egy elképzelt 'életmenetrendnek', hanem hogy a számodra fontos dolgok felé haladsz-e.

Fogadd el, ahol most vagy, de ne mondj le arról, amerre tartani szeretnél!

Az elfogadás nem azt jelenti, hogy mindennel elégedettnek kell lenned, vagy hogy nem szabad változtatni. Azonban lehet, hogy nem kell folyamatosan harcolnod a jelenlegi helyzeteddel ahhoz, hogy változtatni tudj rajta.

Ha már tisztábban látod, mi fontos neked, gondold végig:

Hol szeretnék lenni 2–3 év múlva? És mi az az egyetlen apró lépés, amit már ezen a héten megtehetek?

Lehet ez egy beszélgetés, egy jelentkezés, egy határ meghúzása, egy új szokás elkezdése vagy éppen annak a felismerése, hogy valamiben segítségre van szükséged.

A cél nem az, hogy egyik napról a másikra megszűnjön a bizonytalanság, hanem inkább az, hogy ne a lemaradástól való félelem, hanem a saját értékeid és céljaid vezessenek.

Ha pedig azt veszed észre, hogy az összehasonlítás, az önmagaddal szembeni elégedetlenség vagy a „nem vagyok elég jó” gondolata tartósan megnehezíti a mindennapjaidat, egy pszichológussal való közös munka segíthet abban, hogy jobban megértsd ezeknek a gondolatoknak a hátterét, és megtaláld a számodra hitelesebb irányt.