Az emlékek rendszeresen eltorzulnak az idő múlásával. De az is lehetséges, hogy az agy helytelenül idézi fel az eseményeket órákkal vagy akár percekkel azok bekövetkezése után. A kutatások három pszichológiai tényezőt emelnek ki, amelyek miatt valaki nagyobb valószínűséggel emlékszik vissza tévesen egy múltbeli eseményére.
Önzés
Azok a személyek, akik önzően viselkednek, rosszul emlékezhetnek saját viselkedésükre, hogy jobb fényben lássák magukat. Öt kísérlet során több mint 3100 résztvevő osztott pénzt maguk és névtelen partnereik között. Aztán egy meglepetés tesztben arra kérték őket, emlékezzenek arra, mennyi pénzt adtak át. Összességében a résztvevők hajlamosak voltak feltételezni, hogy nagylelkűbbek voltak, mint valójában, még akkor is, ha pénzbeli bónuszt kínáltak a pontos felidézésért. Különösen valószínű, hogy rosszul emlékeznek, amikor kevesebbet adtak, mint amit korábban „igazságosnak” tartottak.
Sémák
Azok a mentális konstrukciók, amelyek segítenek megérteni a világot – ezek a gondolati sémák – ahhoz vezethetnek, hogy rosszul emlékezünk azokra az információkra, amelyek nincsenek összhangban a korábban kialakult nézeteinkkel. Egy kísérletben a résztvevők társadalmi kérdésekhez kapcsolódó statisztikai halmazokat láttak. Amikor arra kérték őket, hogy emlékezzenek vissza később a számokra és a köztük lévő kapcsolatra, pontosabban felidézték azokat, amelyek egybeestek a széles körben elterjedt nézetekkel, például, hogy a melegházasság támogatást nyert az elmúlt években (az USÁ-ban). Viszont amikor a statisztika ütközött a közhiedelmekkel – például a mexikói bevándorlás növekedett az elmúlt évtizedben, ami nem igaz –, akkor kevésbé valószínű, hogy pontosan idézik fel a statisztikákat. Ha a memóriát egy sémákra épülő rekonstrukciós folyamatnak tekintjük, akkor az emberek jobban hajlanak az emlékeik pontosságának ellenőrzésére.
Társadalmi fertőzöttség
A másokkal való interakciók torzíthatják a memóriát a „társadalmi fertőzés” folyamatán keresztül. Két kísérletben a résztvevők szavak listáját jegyezték meg, majd másokkal együttműködve idézték fel azokat. A két csoport résztvevői azonban nem azonos szócsoportokat láttak. Amikor a másik csoporthoz tartozó személy idézett fel szavakat, a résztvevők lényegesen nagyobb valószínűséggel jelentették be hamisan, hogy ők is emlékeznek azokra a szavakra (amelyeket nem is láthattak). Hajlamosak vagyunk úgy gondolni a memóriára, mint egy számítógépre. Azonban a múltból arra emlékszünk, amilyen interakciót folytattunk másokkal. A jó hír az, hogy az egyének visszaemlékezésének tesztelése az együttműködési feladat előtt kisebb valószínűséggel torzított a társadalmi fertőzés miatt.
Komment írása