Menjen iskolába vagy ne? – iskolaérettségi útmutató

Ahogy közeledik a gyermek tankötelessé válásának időpontja, úgy válik a szülők számára egyre fontosabb kérdéssé, hogy vajon elég érett-e a gyermekük az iskolába lépésre. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a gyermekek fejlődési üteme eltérő (alapvetően minél kisebbek annál inkább), így, ha egy gyermek a 6. életévének betöltésével még nem éri el azokat a kritériumokat, amik ahhoz kellenek, hogy viszonylag zökkenőmentesen alkalmazkodjon az iskolai élethez, az önmagában semmilyen problémát nem jelez - mindössze az érési ütemek különbségéről van szó. A cél az, hogy a gyermek jókor kerüljön iskolába, ezáltal könnyebb legyen számára ennek az életszakasz váltásnak és a vele járó új kihívásoknak a kezelése, és több jó élmény érje majd, mint kudarc.

Már ez a néhány információ is előrevetíti, hogy az iskolaérettség kérdésköre nagyon komplex, sok összetevőt érdemes figyelembe venni a döntésnél, amihez támpontokat szeretnék adni ezzel a kis összefoglalóval. 

A szülők és az óvodapedagógusok az esetek nagy részében érzik, látják, hogy a gyermek iskolaérett-e. Vannak azonban esetek, amikor nincs egyetértés a gyermeket leginkább ismerő felnőttek között, vagy valami miatt mindannyian bizonytalanok. Fontos szempont az iskolakezdés elhalasztásáról való gondolkodásnál, hogy az a dolog, amiben a gyermeket az átlagtól eltérőnek látjuk, idővel érni fog-e; például az, hogyha egy gyermek gyengébb képességű, az egy adottság, és nem fog plusz egy év alatt megváltozni. 

Egy másik fontos pszichológiai tényező a szülők viszonyulása, érzései: akár halasztásról, akár 6. életév betöltésénél korábbi iskolakezdésről van szó, a döntésnél szét kell választani a szülői szorongásokat és elvárásokat a gyermek adottságaitól. Szülőként fontos tehát magunkba nézni, hogy mi hogyan viszonyulunk a gyermekünk iskolakezdéséhez, saját szorongásaink (pl. saját rossz élmények iskoláskorból, a gyermek túlféltése) miből fakadnak. Ugyanígy fontos megvizsgálnunk a motivációnkat, ha korábbi iskolakezdést szeretnénk.

     A fejlődési területeinek több különböző dimenzióját kell megvizsgálnunk ahhoz, hogy képet kapjunk az iskolaérettségéről. Ezek a főbb területek: fizikai és motoros alkalmasság, érzékelés és észlelés, pszichés alkalmasság, kognitív képességek és egyéni/családi jellemzők.

    A fizikai alkalmasság számszerű mércéje a 110 cm és 18 kg volt régebben a minimum érték, ennek ma már nem tulajdonítunk döntő jelentőséget, de a jó erőnlét, egészségi állapot, izomtónus, fáradékonyság/alvásigény mind fontos tényezők (és itt is lényeges az egyéni mérlegelés, mint például a szülők testalkata). Továbbá a fogváltás megkezdődése és a testarányok megváltozása (fej-test aránya kb. 1:6, végtagok megnyúlnak, ízületek erősödnek) is az érettségről adnak nekünk információt.

    A motoros alkalmassághoz a mozgáskoordináció, a nagymozgások és a finommozgások fejlettsége tartozik. Ezt gyógypedagógus szakember tudja pontosan felmérni, de van néhány támpont, ami alapján szülőként is kaphatunk egy képet. 

Megfigyelhetjük, hogy a gyermek képes-e: 

• végigmenni egy fatörzsön vagy vonalon
• váltott lábbal menni a lépcsőn
• csomót kötni, ruhát gombolni, zipzárazni
• fél lábon szökdécselni
• nyusziugrálásra
• képes a fülét megérinteni a feje fölött átnyújtott, ellenkező oldali kezével (mely a testarányok fejlettségét mutatja meg, pl. a karok és a törzs viszonylagos hosszúságát)
• kezet fogni úgy, hogy hüvelykujja nincs együtt a többivel, tehát nem az egész kezét nyújtja
• ujjait ügyesen használni (ceruzafogás, gyöngyfűzés, kézműves tevékenységek)
• illetve ehhez a kategóriához sorolhatjuk a lateralizációt, vagyis a kezesség kialakulását (mindig ugyanazzal a kezével fogja meg a kanalat, ceruzát).

Amennyiben minden más téren érett a gyermek az iskolára, akkor a motorikus lemaradást gyógypedagógiai fejlesztéssel (pl. mozgásterápia) megsegíthetjük az iskolakezdésig, és nem szükséges a halasztás.

    Az érzékelés az a folyamat, amely során az érzékszerveink segítségével tapasztalatot veszünk fel a világból. Az iskolaérettség szempontjából fontos, hogy a gyermek a rész-egész viszonylatokat felismerje, formát, színt, nagyságot megfelelően tudjon észlelni. Továbbá fontos a térben és időben való tájékozódás: felismerje a napszakokat, napokat, évszakokat, a jobb-bal irányokat a térben és a saját testén is. Ha ez utóbbiak még gyengék, de egyéb tekintetben alapvetően érett a gyermek, ezek otthoni környezetben is jól fejleszthetőek egy kis odafigyeléssel az iskoláig – a mindennapi beszélgetéseinkben jelenjenek meg ezek az idői és téri viszonylatok. A megszokott napirend és az ehhez való alkalmazkodás segíti az időészlelés fejlődését (ebben is, és mindenben fontos a megtapasztalás). A bal-jobb felismerés gyakorlására jó módszer lehet egy karkötő/játéktetoválás stb. a domináns kezére, vagy a robot játék: leteszünk a szoba valamely pontjára egy tárgyat, amit a robotnak meg kell szereznie, és szavakkal irányítjuk („fordulj jobbra és lépj 3-at előre”) a gyermeket, aki a „robot” szerepében van, majd szerepcsere.

     A pszichés alkalmassághoz tartozik az érzelmi és szociális élet, a kitartás, akarat, kudarctűrés, szabálykövetés fejlettsége és az önállóság. Az iskolaérett gyermek a szabályokat értelmezi és figyelembe veszi, képes társas kapcsolatok kialakítására, mások figyelembevételére. Feladattudata kialakult, képes bizonyos mértékű önkontrollt gyakorolni. 

Érv lehet az óvodában maradás mellett, ha a gyermek nagyon félénk, bátortalan, nehezen alakít ki kapcsolatot, és ilyenkor ebben segíteni őt (olyan helyzeteket teremteni a számára, ahol komfortos környezetben gyakorolhatja ezeket, például játszótér, vagy ha gyermektársaságot hívnak az otthonukba, esetleg érdeklődési körnek megfelelő gyermek csoport). Az érzelmi éretlenség jele, ha még túlzott mértékben ragaszkodik biztonságot jelentő tárgyakhoz (például még nagycsoportban sem megy be cumi/rongyika/ujjszopás nélkül az óvodába), vagy ha sír, amikor rövidebb időre el kell szakadnia a szülőtől. Nagyon fontos, hogy felismerjük, ha a gyermek túlzott mértékben szorong! Itt is sokat jelenthet, ha később kezdi az iskolát, de fontos támogatni őt a szorongás kezelésében, adott esetben pszichológus segítségével. 

      Az önállóság is egy lényeges mutató: képes-e a gyermek önállóan étkezni, mosakodni, WC-t használni, illetve olyan esetekben, ami még meghaladja a képességeit, tud-e segítséget kérni a felnőttektől.

Az iskolaérettség eldöntésében az is fontos, hogy megkérdezzük magát a gyermeket, ő maga várja-e az iskolát, látjuk-e rajta a vágyat, készülődést (persze itt erőteljes befolyásoló tényező, ha a szülő nagyon szorong az iskolakezdéstől, vagy ha van nagy tesó stb.)

       A kognitív képességek megítélésben nagy vonalakban a következőket érdemes átgondolni: 

• képes tartósan (kb. 10-15 percig) lekötni magát rajzolással, színezéssel, feladatlap kitöltéssel
• könnyedén megtanul rövidebb versikéket, mondókákat,
• képes magát egyszerűbb összetett mondatokban kifejezni; nincs beszédhibája, 
• némi gyakorlatot szerzett már finom motorikus mozgásokban, rajzol, színez, fest, gyurmázik 
• bizonyos szintű mennyiségfogalom kialakult (jól használja a kisebb/nagyobb több/kevesebb fogalmát, igazodjon el az 1-10-ig terjedő számok között).

Összességében az iskolaérett gyermekre jellemző kognitív képességek terén: tiszta beszéd, a beszéd grammatikai szerkezete az anyanyelv szabályainak megfelel. Minden hangzót ki tud ejteni. Választékosan ki tudja fejezni azt, amit mondani akar. Az iskolába menő gyermekre jellemző, hogy szívesen hallgat mesét, kérdéseket tesz fel, ő maga is mesél. Képes arra, hogy a történeteket egész mondatokban mesélje el. Élvezi a játékot. Szívesen játszik kirakó játékokkal (pl.: puzzle). Rajzaiban egyre inkább megjelenik az önálló ábrázolás. El tudja mesélni, hogy mit rajzolt. A megkülönböztető képessége biztosan működik, bonyolultabb ábrákat is meg tud különböztetni egymástól. Továbbá a sikeres tanulás egyik feltétele a vizuális emlékezet megfelelő szintje is. Hallási figyelme, emlékezete a tanulás elengedhetetlen feltétele. Ezek mellett a figyelem, a kitartás, a feladattudat és a feladatok iránti érdeklődés is fontos. Ebben az életkorban 5-15 percig szándékos figyelemre képes. Gondolkodására jellemző, hogy csökken az egocentrizmusa (például a hó nem azért esik, hogy ő tudjon szánkózni).

      Az általános iskolaérettségi faktorokon kívül mindig mérlegelni kell a gyermek egyéni adottságait, körülményeit, a család jellemzőit és élethelyzetét. Például fontos szempont, ha a gyermek életében a közelmúltban (akár több) jelentős változás történt (költözés, kistestvér születése, családtag halála), mert ilyen esetben is rengeteget számít az időzítés, hogy ezekkel közel egy időben kell-e az iskolai kihívásokhoz alkalmazkodnia. Ugyanígy szempont az is, hogy jelenleg mennyire érzi jól magát az óvodában, milyen a kapcsolat az óvónővel, vagy az a pedagógus, akinek a család már bizalmat szavazott, abban vagy a következő tanévben indít-e osztályt. Mindenképp vegyünk figyelembe a gyermek egészségügyi történetét, betegességét, nyugodtan ki lehet kérni a háziorvos, illetve, ha van, akkor kezelőorvos véleményét. A szülők aktuális pszichés állapota szintén fontos lehet (aktuális krízis jelenléte, ami csökkenti a megtartó kapacitást, de várható, hogy ez 1-2 éven belül jelentősen javulni fog).

      Ha bizonytalanok vagyunk a gyermekünk érettsége, vagy a saját érzéseink, motivációink tekintetében, esetleg túl nagy tehernek érezzük ezt a döntést, akkor érdemes lehet szakemberhez fordulni.