Gyászterápia

A halállal és a gyásszal kapcsolatos tapasztalat és tudás ma kevésbé van benne a kultúránkban, mint akár 2-3 generációval korábban, a téma szó szerint tabunak számít, nem igazán akarunk beszélni róla. Ezért a veszteséget elszenvedőket felkészületlenül éri a gyász traumatikus fájdalma, és nem tudják, mit kezdjenek ezzel.

Minden krízist magas szintű stresszel élünk meg, annak minden tünetével, például szívdobogás vagy vérnyomás problémák, amelyeket a vegetatív idegrendszerünk szabályoz, tehát tudatosan nem igazán kontrollálhatók. A kínzó gondolatok is önkéntelenül törnek fel: miért velem történik mindez, miért most; és az érzelmeinket is nehezen tudjuk ilyenkor szabályozni, megjelenhet a szomorúság, a szorongás, de dühösek lehetünk az orvosokra, a helyzetre, sőt, haragudhatunk magára az elhunytra is, hogy miért hagyott itt bennünket, vagy akár azokra is, akik most jól érzik magukat. A sérülést a kötődés megszakadása okozza, tehát minél jobban kötődtünk az elhunythoz, annál mélyebb a gyász.  

Miközben a gyászoló fókuszában az elhunyt személy van, a terápia fókuszában maga a gyászoló. Lehet, hogy az elvesztett hozzátartozójáról nehezen beszélget, de saját érzéseiről, illetve arról, hogyan tudjuk a gyászt feldolgozni, már könnyebben – feltéve, ha ki akar ebből az állapotból kerülni. A veszteséget, ha nem is lehetetlen, de nagyon nehéz egyedül feldolgozni, ehhez kellenek egyrészt az ezzel kapcsolatos ismeretek, másrészt a külső támasz.

A feldolgozatlan gyászt jelezheti az állandósult, magas szintű stressz, megmagyarázhatatlan szorongás, akár pániktünetek is, vagy hosszan elhúzódó depresszív állapot. De a fel nem dolgozott gyász következménye lehet a tabutartás is, amikor valaki egyenes tagadja, hogy vele mindez megtörtént. Ilyenkor nagyon gyakori, hogy az elhunyttal kapcsolatos évfordulókon kiborul, összeomlik az ember.

A praxisomban van példa arra, hogy húsz-harminc éve kínoz embereket a fel nem dolgozott gyász. Ez nem azt jelenti, hogy a folyamat el sem kezdődött, hanem azt, hogy valahol, valami miatt megakadt. Ezt a megakadást kell a terapeutának felfedeznie és eloszlatnia – ilyenkor a gyászmunkát el lehet végezni, aminek eredményeként a tünetek is megszűnnek.