Hazánkban a halál meglehetősen tabutéma, ezért kevés szó esik arról, hogy a felé vezető utolsó hónapokat-heteket hogyan lehet értékessé tenni és megkönnyíteni mind a haldokló, mind a hozzátartozói számára.
Viszonyunk a halálhoz
Mivel a halál elkerülhetetlenül az élet része, a legtöbben félnek tőle, és a kor előrehaladtával ez a félelem csak nő. Sajnos, hogy ez a félelem inkább elzárkózást szül, ami nem kevés esetben oda vezet, hogy a halálos betegnek titulált, vagy öregségben haldokló rokonokat, barátokat kerülni kezdjük. Tévesen azt gondoljuk, hogy a lelki érzékenység azt jelenti, hogy nem tudjuk nézni a szerettünk haldoklását. Pedig a mély érzésekre való képesség ott kezdődik, ha a haldoklás látványa nem undort, félelemet, hanem együttérzést vált ki belőlünk.
A haldoklótótól való idegenkedés egyik oka talán az, hogy látványos leépülés saját mulandóságunkat és halálunkat juttatja eszünkbe, és nem is a beteg látványa elviselhetetlen, hanem ez a szembesülés. Nem tudunk együtt élni a gondolattal, hogy egyszer mi magunk is meghalunk.
A haldoklás kultúrája világszerte
Az angolszász országokban és hazánkban is a tanatológia tudománya a haldoklás lelki-érzelmi folyamataival, a haldoklóra és családtagjaira ebben az időszakban nehezedő terhekkel, az ebben az időszakban jellemző érzelmekkel (fájdalom, félelem, aggodalom, elkeseredettség, depresszió, harag stb.) foglalkozik.
Kutatási körébe tartozik a halál közelébe kerülő ember félelmének csökkentése, a halálos beteg vagy életveszélyes balesetet szenvedett ember lelki erejének visszaadása, amely az életért való küzdelemben, és a halál elfogadásában is nélkülözhetetlen. A méltóságteljes és emberhez méltó halál biztosítása a cél, amelyhez nem csak a lelki tanácsadás, hanem a haldoklás fizikai körülményeinek biztosítása és a jogi képviselet is hozzá tartozhat.
Komment írása