Egy elegáns kutatómunka szerint a stressz, akár környezeti, akár társadalmi eredetű, ténylegesen megváltoztatja a hippocampus idegsejtjeinek alakját, méretét és számát. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a stressz csökkenti az agyi növekedési hormon (BDNF) szintjét.
Vannak tanulmányok, melyek azzal foglalkoznak, hogy mi történik az ismételt stressznek kitett felnőtt állatok agyában, különösen a hippokampuszban. A képalkotó vizsgálatok is azt találták, hogy embereknél a hippokampusz, a prefrontális kéreg és az amigdala mérete csökken a visszatérő depresszióban. A kutatások szerint a hosszan tartó stressz elpusztítja a hippokampális sejteket, és előidézi a kognitív hanyatlást. A stressz többnyire pszichoszociális stressz, vagyis emberi közegben ér bennünket, mint például az alárendeltség, amely a csoportban élő állatok között a fizikai visszafogottságot eredményezi. Mindezek a pszichoszociális stresszek felelősek a hippokampális sejtek sorvadásáért és okozzák a visszahúzódó viselkedést. Ugyanezt a hatást tapasztalták a társadalmi elszigeteltség hatására, és kisgyermekkorban az anyai gondoskodás megvonásának kitett állatoknál is. A stressz elnyomhatja az idegsejtek növekedését a hippokampusz egy részében, amelyről nemrégiben kiderült, hogy képes megújítani az idegsejteket a felnőtt életben. Ezen agystruktúrák sorvadása olyan embereken figyelhető meg, akiknek régóta vannak visszatérő depressziós epizódjaik. Előfordul, hogy ezeket az idegrendszeri változásokat nem lehet visszafordítani. De léteznek megelőző lehetőségek a depresszió korai szakasza során, mind gyógyszeres, mind természetes (pl. rendszeres mozgás, megfelelő táplálkozás) módon. Így az ismétlődő depressziós epizódok agysejtekre gyakorolt pusztító hatása megelőzhető.
Kiemelt szakemberek a témában
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
-
-
-
-
-
Komment írása