Depresszió: a lélek sötét éjszakája

Ha úgy érezzük, értéktelenek vagyunk, ha az életünket üresnek, céltalannak találjuk, ha reggel nem tudunk felkelni vagy már kora hajnalban ébredünk és képtelenek vagyunk újra elszenderedni, ha lefogyunk, mert étvágytalanná váltunk vagy épp ellenkezőleg, azt vesszük észre, hogy folyton valamit eszünk ha már összevesztünk szeretteinkkel, barátainkkal is, ha folyton szorongás gyötör bennünket, félünk a holnaptól, a világot érintő katasztrófától, ha nincs kedvünk semmihez, reményvesztettek, passzívak vagyunk, ha szexuális életünk tartósan ritkává válik ha az öngyilkosság gondolatával foglalkozunk, esetleg meg is kíséreljük azt, akkor nem kétséges, ez depresszió.

A depressziónak sokféle oka lehet,de talán a leggyakoribb ok a veszteség. Okozhatja válás, fel nem dolgozott haláleset, betegség, folyamatos kudarcok. Előfordulhat, hogy gyermekkorunkban úgy nőttünk fel, hogy elveszítettük a hitet önmagunkban. Ha szüleink nem voltak elég szeretetteljesek, a hozzáállásuk nem volt elég támogató, ha mindenért megszidtak bennünket, akkor az a kép alakulhatott ki bennünk saját magunkról, hogy mi képtelenek vagyunk bármire is. Ez egyfajta tanult tehetetlenség (bármit teszek, a környezetemben élők ugyanúgy reagálnak, ergo semmi értelme a cselekvésnek). Gyerekek is lehetnek depressziósnak A kisgyerekkorban ilyenkor kényszergondolatok, -cselekedetek, szomatikus zavarok, koncentrációs problémák, gyakori unatkozásról való panaszkodás, tanulási zavarok, elmagányosodás stb. jellemzőek. A serdülőkorban szuicid késztetés, pánik rohamok, szomatizációk jelentkezhetnek. A depresszió oka lehet genetikai, vagy kereshető az élettörténetben. Beszélhetünk szezonális (téli) depresszióról. Ilyenkor a fáradtság, enerváltság, a vitaminhiány valamint a fény mennyiségének csökkenése indukálhatja levertségünket. de fokozhatja kilátástalanság érzéseinket az is, hogy hajlamosabbak vagyunk befelé fordulni, számot vetni addigi életünkkel, kapcsolatainkkal és ez nem mindig örömteli. A téli ünnepek eljövetele még fájóbbá teheti a veszteségeinket, még kínzóbbá válhat magányosságunk, egyedüllétünk, s a környezetünkkel kapcsolatos gondjaink is nagyobb hangsúlyt kapnak az ünnepek kapcsán. Ha a fenti tüneteket észleljük magunkon, kezdjünk el pl. rendszeresen mozogni! Ne végezzünk túlzottan megerőltető testmozgást, a lényeg a folyamatos edzés. A mozgás egyfajta magas stressz szintet hoz létre a testünkben, aminek következtében az agy megnöveli a stressz válaszban résztvevő anyagok szintjét. Ennek hatására megemelkedik a noradrenalin és a szerotonin termelése, ami nagyon is áldásos, mivel mindkettő antidepresszáns hatású. A rendszeres testmozgás hatására termelődnek örömhormonok (opiátok) is, amitől jó kedvűek leszünk.

Fontos, hogy ha javul az állapotunk, emlékezzünk rá, hogy milyen volt előtte, mert hajlamosak lehetünk abbahagyni a jótékony testmozgást, azt gondolván, hogy nincs rá szükségünk. Pedig a folyamatosság nagyon fontos. Ha nem dolgozzuk fel azt a veszteséget, aminek következtében depresszióssá váltunk, akkor előbb-utóbb megint romlani fog a kedélyállapotunk. Mit tegyünk, ha valaki depressziós a környezetünkben? Egy depressziós emberrel együtt élni nagyon megterhelő lehet. Ezért nem csoda, ha mi magunk nógatjuk, hogy változzon meg, vegyen erőt magán. Bár viselkedésünk érthető, sajnos teljesen eredménytelen, sőt káros is lehet. A beteg rájön, hogy együttérzést, megértését nem remélhet tőlünk, és ezért véglegesen elzárkózhat tőlünk, elvesztheti a bennünk való bizalmat. Jobb, ha megpróbáljuk egyszerűen csak meghallgatni, megbecsüljük a bizalmát, amivel megtisztel bennünket, hogy beavat gondjaiba, fájdalmába. Ne felejtsük, hogy együtt érző hallgatásunk életet menthet, de kapcsolatunkat mindenképpen elmélyítheti. Ne osztogassunk jó tanácsokat, csak hallgassuk meg a panaszokat. Segíthet az is, ha fizikailag nem hagyjuk magára, nem hagyjuk egyedül. Éreztessük, hogy szükségünk van rájuk, fontosak a számunkra. Ha már semmi sem segít, ha a rossz gondolatok, a depresszió nem csökken, vagy még inkább elmélyül, akkor nagyon fontos szakember, pszichológus esetleg pszichiáter segítségét kérni.