Az érintés ereje

Virginia Satir amerikai családterapeuta szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz.

Sajnos a covid-időszak jelentősen visszaszorította a szociális interakcióinkat. Beszűkültek a lehetőségek a fizikai együttlétekre, ezért el is szoktunk mások közelségtől. Azt tapasztalom, hogy az embereknek sokszor amúgy is nehezükre esik az érintés, az ölelés. Természetesen vannak kulturális különbségek ebben a tekintetben, mert amíg a déli népeknél ez természetes és gyakori, addig az északi népek inkább távolságtartók. Talán a fizikai közelség is közrejátszik abban, hogy az olaszoknál a világon a legalacsonyabb az öngyilkosságok száma. Ha megnézel egy spanyol vagy egy dán filmet, és összehasonlítod a színészek játékát, fel fog tűnni a metakommunikációs különbség.

 Harlow híres „szőranya-drótanya” kísérlete óta tudjuk, hogy mennyire fontos a megfelelő fejlődéshez az érintés, az anyai melegség. Maslow piramis-elmélete pedig rávilágított arra, hogy alapszükségletünk a valahova tartozás érzése és a szoros emberi kapcsolatok. Ennek hiánya nagy mértékben hozzájárulhat a szociális szorongáshoz és a depresszió kialakulásához.

Evolúciósan is segít minket a túlélésben az, hogy képesek vagyunk kifejezni a vonzalmunkat mások felé. Tanulmányok igazolják, hogy ha valaki fontos számunkra, és ezt mind verbálisan és mind nonverbálisan kifejezzük irányába, az javítja a személyes kapcsolatunkat, az élettel való elégedettségünket, a kapcsolat fennmaradását sőt, a kapcsolat iránti elköteleződést és még az önbizalmunkat is erősíti.  Floyd vonzalom csere elmélete szerint fogadni és kifejezni a pozitív érzéseket, a vonzalmat (nemcsak a párkapcsolatokban) mindkét fél egészségi állapotát javítja, feltéve persze, hogy ez a vonzalom erőszakmentes.

Egy kísérletben a résztvevők két héten át feljegyezték a napi ölelések számát. A nők átlagosan több ölelést jegyeztek fel, mint a férfiak, míg az életkorban nem volt különbség. Ezen kívül mindenkinek egy 1 és 7 közötti skálán kellett a napi jóllétük szintjét jelezni.  Jelentős összefüggés volt látható a napi ölelések és a jóllét erőssége között (Raalte, Floyd 2020). Egy másik kísérletben a napi ölelések számát és az immunrendszer működését tanulmányozták. Azoknál a személyeknél, akik kevesebb vagy semmilyen ölelést nem kaptak magasabb volt a stressz-hormon jelenléte a szervezetben, szemben azokkal akik kaptak ölelést.

Egyértelműen kimutatható, hogy a pszichés és fizikai jóllétünkre pozitív hatást gyakorol az ölelés. Hogy a szüleink hogyan érintettek minket és milyen érzelmi impulzussal, az jelentősen meghatározza a saját hozzáállásunkat az érintéshez. Abban a családban, ahol ez evidencia, ott a gyereknek is alapszükségletévé válik, szerves része lesz viselkedés-repertoárjának, képes lesz fogadni és viszonozni is az érintést, az ölelést majd felnőttként is.

Ranschburg Jenő mondta: „Minden szülő tudja, hogy az éhség, a szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesebben, hogy a testi kapcsolat is az.”

Ha mindezt nem kaptuk meg otthon, nem tanulhattuk meg, hogy hogyan csináljuk - akkor is van megoldás a fejlődésre. Ha van valaki, akit szeretsz, akkor kis lépésekben haladj: próbáld először csak megérinteni a vállát, a karját. Legközelebb, mikor találkoztok, és megörülsz neki, akkor öleld meg. Viccesen hangozhat, de nagyon jó lehet a gyakorláshoz egy élő fa megölelése.

Az is segíthet, ha elmondod neki, hogy neked ez még nehezen megy. A következő lépés az lesz, ha át tudod adni magad annak az érzésnek, amit egy ölelést közvetíteni tud.

Személyes bizonyítékom az érintés erejéről az, hogy amikor anyukám kómában volt és simogattam, a pulzusa a szívverése ettől gyorsabb lett... 

Az érintésben, az ölelésben benne van a szeretet, a szándék, az összetartozás érzése.

Az ölelésre az embernek szüksége van, és ez alól senki sem kivétel. Merjünk összetartozni és ölelni!