A kérdés
Kedves Doktornő/Doktor Úr! Tavaly inzulinrezisztenciát állapítottak meg nálam, rossz értékeim miatt gyógyszeret kaptam. Meforallal indultam, majd 3 hónap után Eucreasra váltott az orvosom. Figyelmeztettek, hogy az Eucreas erős hasmenést okozhat, de nem számítottam rá, hogy ennyire. Sokszor kerültem kellemetlen helyzetbe amikor szinte másodperceken múlott, hogy elértem a mosdóba. A legutóbbi ilyen alkalom egy hónapja volt, amikor le kellett szállnom a metróról és bekönyörögnöm magam az ügyeletre, mert sehol nem volt wc a környéken. Azóta abbahagytam a gyógyszer szedését, de 4 hete folyamatos stresszben vagyok, szinte alig hagyom el a lakást, mert "mi van ha éppen rámjön és nem lesz wc". Bár hasmenésem nincs, nem tudok ettől az érzéstől szabadulni és inkább ki sem mozdulok itthonról. Dolgozni ugyan eljárok, de indulás előtt órákat ülök a mosdóban, holott nem is kellene, inkább csak maga tudat van meg. Beszűkült az életterem, 32 évesen nem szeretnék így élni. Köszönöm válaszát.A pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Nina! Köszönöm kérdését és bizalmát. Az Eucreas hatóanyagai a vildagliptin és a metformin , melyek közül az előbbi úgy hat, hogy a hasnyálmirigyet több inzulin és kevesebb glukagon termelésére ösztönzi. A metformin hatása, hogy segíti a szervezet jobb inzulin-kihasználását. Mellékhatások előfordulnak a szedés kezdetén, melyek mindig erősebbek a kezelés kezdeti stádiumában, amikor a szervezet átáll az új anyag befogadására, alkalmazkodik hozzá. Részben tehát érthető, hogy eleinte ennyire erősen jelentkeztek a tünetek, plusz nem segít a helyzeten, hogy a mellékhatásokra vonatkozó intelem hatására, még külön szorong is. A kettő hatás összekapcsolódhat, teljesen érthetőek ennek fényében a kivédhetetlennek látszó rosszullétek. Azonban ezek kezdték el irányítani az életét, a tünetei köré kezdte építeni napjait, ami beszűkítette az életterét. Kezd az agorafóbia tünetegyüttese megjelenni, hiszen a két inger összekapcsolódott. Azért fél a nyílt terektől, mert bárhol történhet roham, tehát esélyes, hogy kevés lehetősége lesz a megaláztatás elkerülésére. Vica versa hat egymásra a két dolog. Jó jel, hogy munkába még eljár, de mostanra az a benyomásom, hogy átcsúszott a helyzet egy határon. Már nem lehet eldönteni, mi volt előbb; mi miből alakult ki. A tyúk és a tojás dilemmájára emlékeztet. A kontrollt azzal tudja visszanyerni, ha nem akarja minden áron uralni a helyzetet, egyszerűen elfogadja, hogy a kezelése mellékhatásokkal járhat, és a legszükségesebbekre korlátozza az óvintézkedéseket. Próbáljon apránként visszakapcsolódni szociális életébe, használjon sok önmegerősítést, és jót tesz a relaxáció is. Hasznos lehet felkeresni diabetológusát is, kikérni a szakvéleményét, mire számítson a továbbiakban, mennyi ideig normálisak a mellékhatásokkal járó rohamok, nem-e lehet váltani más készítményre. Ezek mind megnyugtatóan hatnak önre, hiszen tényleges tájékoztatást kap az állapotáról. A valódi kontroll pedig ez, s nem önmaga bezárása a négy fal közé. Amennyiben úgy érzi, elhatalmasodott félelme, nem tud változtatni, úgy mindenképp javaslom pszichológus felkeresését. Minden jót kívánok, Üdvözlettel: Barkász Heléna, klinikai szakpszichológusKiemelt szakemberek a témában
-
Szalkai Réka
Pszichológus
-
-
-
-
-
Dengyel Kinga
Klinikai szakpszichológus, Környezetvédelmi szakpszichológus
-
Kiss-Tóth Petra
Pszichológus, Szervezet és vezetőfejlesztő és munkapszichológia szakpszichológus
Budapest és Pomáz
-
-
-
-
-
-
-
-
-
-
