Szorongás

A pszichológus válasza

Kedves kérdező!

Kedves Balázs! Levele utolsó mondatát sajnos hiányosan látom, de az előzmények alapján igyekszem válaszolni. Úgy fogalmaz magáról, hogy önimádó. Azok alapján, amiket leírt, látszik, hogy valóban fontos önnek a külső, a saját elképzelések, álmok követése. Mintha a társ utáni vágyakozás inkább egy, a külvilág számára fontosabb megfelelés része lenne. Nekem is az a benyomásom, hogy jól érzi magát egyedül, elégedett az életével, adottságaival, s a társ szükséglete nem égető. Inkább a másoktól való különbség zavarja, a helyzet furcsasága, az átlagtól való különbözés, hogy miért nem fontos annyira egy kapcsolat, mint mások számára. Holott ez lenne a társadalom elvárása, hogy találjunk párt, köteleződjünk el. Említette, hogy szorong időnként, amikor mégis társra talál. Részben ez természetes része minden kapcsolatnak; a felmerülő problémák, véleménykülönbségek, élethelyzeti-, vagy pusztán a más-más személyiségekhez való alkalmazkodás már magában foglal egy erős indulatot és a félelmet, valamint a szorongást, hogy ezt a helyzetet nem sikerül majd kezelni. Az egyedüllét előnye, hogy az élet kiszámíthatóbb, ha csak saját magunktól függünk. Nincs jelen a kétely, hogy minden rendjén van-e, hogy sikerül-e megtartanom a másikat, és mi lesz, ha mégsem. A pozitív énkép fenntartását a kudarchelyzetek kerülése mindenképpen segíti. Mivel egy kapcsolat bonyolultabb, egyszersmind kiszámíthatatlan is. Azzal fenyeget, hogy a mások által nyújtott tükörben nem azt a képet látjuk majd, amire vágyunk. Talán a testépítés, a tökéletességre, az álmok beteljesítésére való törekvés is magában foglalja azt az érzést, hogy szeretne megfelelni az önmaga által felállított ideálnak. Ha pedig ezt fenyegetve érzi, akkor szorong és inkább kilép a helyzetből. Lehetséges, hogy ezért könnyebb az egyedüllét mellett voksolni, mintsem vállalni a kockázatot egy kapcsolatban. Akkor is, ha emiatt semmi nem változik, egyedül marad. Lehetséges, hogy szüksége van a sikerélményre, amikor egy hölgy részéről visszacsatolást, megerősítést kap, de aztán megijed a folytatástól, pont az előbbiekben felsoroltak miatt. A szorongás előjön, s bár vágyna egy társra, ez erősebb, legyőzi ezt az igényt, és győz a biztonságos egyedüllét. Azt lenne érdemes pontosabban megérteni, hogy ilyenkor milyen gondolatai vannak a szorongás hátterében. Mitől fél? Mi zavarja? Mitől védi meg a kilépés, az egyedüllét? Mit ad magának? Mit vehetne el a másik jelenléte? Hogyan látja magát 5-10 év múlva? Ezen kérdések alapos átgondolása, megválaszolása lehetne az a kiindulási pont, ahonnan elindulhatnánk a megoldás felé. Az önismeret fejlesztése egy megkerülhetetlen lépcsőfok a szorongás hátterének feltárásában és átdolgozásában. Javaslom, hogy ezen a vonalon induljon tovább.