A kérdés
Tisztelt Szakember! Olyan ügyben írok Önnek,hogy először 15 éves koromban kezeltek halálfélelmes pánikbetegséggel,ami úgy tűnt elmúlt bár a szorongásaim megmaradtak. 19 évesen volt egy rosszullétem (agyi keringés) ami miatt szintén kiújult a betegség és társult hozzá derealizáció,alvászavar és kényszergondolatok amit . Most 28 éves vagyok és elkezdődött elölről. Iskolába járok és év végén napestig tanultam hogy jó eredményt érjek el. Mit lehet tenni? Köszönettel,Ivanovics KlaudiaA pszichológus válasza
Kedves kérdező!
Kedves Klaudia,
A pánik esetén, nevéből is adódóan természetes a halálfélelem és ezt minden pánikrohamokkal vagy pánikos epizódokkal küzdő ember ugyanilyen félelemmel éli meg. A pánik és az erős szorongás szinte mindig valamilyen elfojtásra vezethető vissza, valamilyen olyan, az Ön számára nehéz, komoly érzelmi töltettel rendelkező esemény, helyzet, érzés, stb. elfojtására, amivel a tudatalattija, netán Ön, teljes tudatában, de nem akar szembenézni vagy legalábbis még nem volt módja meg- és feldolgozni. Ez bármi lehet, tipikus gondolat ilyenkor egy trauma, de olyan hétköznapi, banális dolgok is ugyanúgy okozhatják, mint a félelem az élet megváltozásától, pályaválasztástól vagy munkahelyi stressz, netán párkapcsolati konfliktusok ki nem mondása, be nem ismerése.
Viszont bármi is az ok, az elfojtás tárgyához kapcsolódó érzelmek és stressz viszont nem tűnik el attól, hogy a gyakorlatban, a mindennapokban elteszünk valamit a fiók mélyére. Odalent fortyog és előtör, ha utat talál, mint a víz a talajban. Ez valakinél pánik, másnál dühroham, szorongás, szexuális problémák vagy akár testi tünetek, mint izomfájdalmak, migrén, alvászavarok, stb. Valamilyen módon az elfojtás alól kitörnek a nem feldolgozott érzelmek.
Annyi bizonyos, hogy a fáradtság, amiről írt elősegítheti ezt a kitörést, hiszen kevesebb ereje van a lelkének és a testének is a folyamatos elfojtásra.
Mindenképpen javaslom pszichológus felkeresését, ha súlyos a helyzete akár pszichiáterét is, aki szorongásoldó gyógyszerekkel támogathatja a vele vagy mással végzett pszichológiai munka folyamatait.
A mindennapokban az önvizsgálat, a környezetében lévő emberekkel való őszinte kommunikáció és olyan feltöltő, energetizáló dolgok, mint pl. a sport segíthet, de ki természetesen nem váltja a szakember bevonását.
Üdvözlettel,
Thoma Gábor, pszichológus - szexuálpszichológus